Vége egy újabb Survivor-évadnak, zsinórban a 23.-nak, és így visszagondolva az elejére meg a közepére, az a nagy büdös igazság, hogy nem biztos, hogy egy hónap múlva is fel tudom majd idézni a nyertes arcát. Ismét egy olyan ember nyerte meg a reality-t, akiért egy fabatkát nem adott volna senki a rajtnál (ez általában jellemző a műsorra ugye), és ismét csak azért ő, mert az egyik nagy esélyes hülyébben viselkedett, mint az IMF-delegációt az anyjába küldő egyszeri csinovnyik.

Az előző szériák nagy arcainak visszahozatala az egyik legidegesítőbb motívuma az elmúlt pár évadnak, és ugyan értem, miért van erre szükség, de ha ennyire nem jó a szereplőgárda, akkor talán a casting során kellene valamit másképpen csinálni, és több olyan arcot összeszedni, mint Cochran vagy Brandon, nem pedig Ozzy és Coach vállára rakni a terhet. A veteránok (mint korábban Russell és Rob) megtették, amit a haza megkívánt és minden epizódban szállítottak legalább két idézhető beszólást vagy más okból emlékezetes momentumot, (Rob ugye nyerte is az előző évadot) de sokkal szívesebben néztem volna az évadot Gipsz Jakab és Jakabné részvételével.

Nekem a legnagyobb élményt a Survivorben (és ha már itt tartunk, az Amazing Race-ben is) az jelenti, hogy átlagembereket látok nem szokványos szituációban, az, ahogy az orrom előtt alakul ki egy csoport, ahogy megszületnek a szövetségek és ahogy a viszonyok alakítják a játék kimenetelét. Ebbe persze a készítők folyamatosan beleszólnak, és szóltak eddig is, de míg a törzsek random összekavarása vagy egy váratlanul érkező kettős kiszavazó tulajdonképpen organikusan rendezte át az erőviszonyokat, a két veterán szerepeltetéséről ez már korántsem mondható el.

Nem úgy álltak hozz a játékosok az évadhoz, mint egyébként, Ozzy és Coach azonnal főszereplők lettek, és ehhez a vágók és a készítők (no meg az Ozzy-ba  szerelmes Jeff) is hozzátették a magukét - emelje fel a kezét az, aki rögtön tudta, hogy nem Coach, hanem Sophie és Albert irányította az eseményeket, a Dragonslayerből csak a vágás csinált igazi sztárt. Márpedig ez így volt, mint kiderült az évad után olvasható nyilatkozatokból, és így Sophie győzelme már sokkal inkább tűnik megérdemeltnek ugye.

Az évad másik nagy hibája, hogy a Redemption Island-et pont úgy használták, mint a 22.-ben, kivéve a ketten maradnak - egy kiesik motívumot (ami nettó faszság volt eleve), és azt mindenki tudta, hogy ha Ozzy egyszer odakerül akkor onnan csak a döntőre jön vissza, de akkor viszont tutira. Az is kiszámíthatóvá tette az eseményeket, ahogy a merge után az egyik törzs kibelezte a másikat, de ezt Richard Hatch-nek köszönhetjük, az első és azóta is legfaszább Survivornak, aki a darwinizmust ültette át a játékelméletbe.

Nem örültem Sophie győzelmének, de számítottam rá - a social game neki jobban ment, mint a többieknek, és az már 23 évad alatt világosan kiderült (lásd az elsőt, pl.) hogy nyers erővel itt nem nagyon lehet sikereket elérni. Tom, a tűzoltó volt tán az egyetlen olyan nyertes, aki csak és kizárólag az erejének köszönhette a diadalt, nem csoda, hogy az olyan macsók vagy challenge monszterek, mint Ozzy vagy James soha nem nyertek Survivort és nem is fognak egy ideig.

A következő évadban úgy tűnik, nem lesz Redemption Island és a a két törzs egy partszakaszon, közösen él majd, ez talán megbolygatja kicsit a veterán reality-t, ráadásul nem lesz visszatérő egykori kedvenc sem, ami meg pláne használ a dolognak.