Dylan Walsh éveken át alakított egy megkérdőjelezhető erkölcsű plasztikai sebészt a Kés/alatt című sorozatban, amiben Ryan Murphy készítő mindent kihozott belőle, amit egy színészből lehet. A kritikusok azonban hiába szerették a sorozatot (na jó, az első 3 évadot), a színész teljesítményét az istennek nem akarták elismerni, pedig semmivel sem volt rosszabb, mint társa, Julian McMahon. A 48 éves színész kismillió sorozatban feltűnt már vendégként vagy főszereplőként, mostanában a CBS egyik idei újoncában, a váratlanul sikeres Unforgettable, azaz Felejthetetlen című krimiben látható. Az interjút az AXN-től kaptuk, köszönet érte.   

Milyen karakter Al Burns?

Dylan Walsh: Egy külvárosi fiú, aki felkerült a nagyvárosba. Elég magasra jutott a ranglétrán, mára ő a gyilkossági nyomozók főnöke. Carrie-t régóta ismeri, mivel valaha egy pár voltak, most pedig együtt dolgoznak, de a felszín alatt természetesen most is lappang valami. Al a főnök, ő a zsarusorozat műfajának zsaru-fele, Carrie pedig azt a pluszt adja, amitől jól működik a sztori, és remélhetőleg megkülönböztet bennünket a jelenleg futó, 47 darab krimisorozattól.

Al miben különbözik más nyomozóktól, ő mitől különleges?

Úgy érti a másik 47 nyomozótól? Al egyszerre két világgal is tartja a kapcsolatot. Az egyik, a szokványosabb zsaruvilág, amelyben a profi New York-i rendőrt játssza, a másik oldal Carrie világa, amely Al számára előnyt jelent a többi nyomozóval szemben. Mivel a Carrie-től kapott segítség nem hivatalos, titkolóznia is kell, és ez kissé veszélyessé teszi a munkát, hiszen nem a megszokott módszerekkel dolgozik, pengeélen táncol.

Hogyan készült a szerepre? Részt vett például rendőrségi kiképzésben?

Úgy 14 éve dolgoztam a CBS Brooklyn South című sorozatában. Akkoriban volt lehetőségem bepillantani a valódi rendőréletbe. Nem is a rendőrlét, hanem Brooklyn tanított meg sok dologra, amit azóta is használok. A Felejthetetlent azonnal forgatni kezdtük, nem volt idő a háttérkutatásra, de szerencsére nekem már megvan a tapasztalatom. A sorozat elkészítésében dolgoznak persze technikai tanácsadók, akik kikérik más nyomozók véleményét is. Fontos tudni, hogy a Felejthetelen nem egy újabb Hill Street Blues vagy NYPD Blue, ebben van egy jó kis csavar, amelyhez én adom a rendőrségi oldalt, a mindennapi élet dimenzióját. Carrie szupermemóriáját felhasználva pedig igen érdekessé tehetjük a nyomozati szálakat.

Mi vonzza a nézőket a krimikhez? Iszonyú népszerűek még mindig, lásd a Mentalistát, a Gyilkos elméket, az NCIS-t és még sorolhatnánk.

Tényleg elképesztő a jelenség, és könnyű cinikusan nyilatkozni erről, de valóban rengeteg a krimisorozat, és az emberek imádják őket. Világos a szerkezetük: van egy rejtély, egy bűnügy nem tudjuk, ki a tettes, majd az izgalmas nyomozást válasz követi. Ez a jól bevált recept, ezt kell különlegessé, emberivé tenni. Ez a nehezebb része, ez a nagy feladat.

A legtöbb sikeres krimi New Yorkban játszódik. Mi a különbség a 90-es évek és a ma New Yorkja között?

Húsz évvel ezelőtt laktam New Yorkban, akkor sokkal keményebb, piszkosabb hely volt. Ma már az East és a West Side-on is kocognak, bicikliznek, sportolnak emberek. Húsz éve ez nem így volt, mára sokkal biztonságosabbá vált a város. Az egész országhoz képest még mindig ez a legérdekesebb hely, ha egy rendőrőrs életére vagyunk kíváncsiak.

Hogyan változik a karaktere egy évad alatt?

Erre nem tudok még pontost választ adni. Éppen ez a nagyszerű a televíziózásban a mozifilmekkel szemben. Egy mozinál tudjuk, hogy ez és ez az eleje, a közepe és a vége. Egy tévésorozatnál minden egyes epizód új felfedezéseket, új lehetőségeket tartogat. Sőt, szerintem még az írók sem tudják pontosan, mi következik hosszútávon. Figyelik, hogyan működnek a dolgok. Például egy darabig volt barátnőm a sorozatban, most már meg sem említik. Folyamatosan változik minden, nem lehet tudni pontosan, mi jön. Azt lehet sejteni, hogy a Carrie-vel való kapcsolatom fejlődni fog. Még nem tudom, hogyan, de éppen úgy, mint a nézők, én is kíváncsian várom.

Mit szeretne látni, hogyan alakuljon Al és Carrie viszonya?

Nem tudnám megmondani. Legjobb lenne, ha a közönség azt akarná, hogy egy pár legyünk. Ám szerintem, ha ez megtörténne, a sorozat egyik fő mozgatórugója tűnne el.

Julian McMahon után most Poppy Montgomery-vel dolgozik, egy újabb ausztrál színésszel. Tudta, hogy ő lesz a partnere, amikor leszerződött a sorozatra? Esetleg őmiatta választotta ezt a szériát?

Elsősorban a karakter vonzott ebben a sorozatban, az, hogy ez gyökeresen más, mint a Kés/Alatt. Más személyiség, más megnyilvánulásokkal, más világgal. Azt nem lehet előre tudni, milyen kapcsolatunk lesz majd a csapat tagjaival. Elvállalod a munkát, megjelensz, kezet fogsz mindenkivel, és lehet, hogy katasztrófa lesz a munka emberi oldala, ám a film mégis jól sikerül. Amikor Poppy-val találkoztunk, azonnal nagyokat nevettünk, jó élmény volt. Még nagyon a munkakapcsolat elején vagyunk, de van gyakorlatom az ausztrálokkal.

Nagyon hitelesen alakítja a rendőrkaraktert. Még most is, ahogyan csak ott ül abban a székben, úgy érzem, bennünket vallat.

Üdítő, hogy ennyire különbözik a Kés/Alattban alakított figurámtól, aki kicsit fárasztó, lomha, nyafogós fickó volt. Al viszont igazi férfias férfi. Félre ne értse, szerettem a Kés/Alattot és Sean McNamara szerepét, de már valami másra volt szükségem.

Könnyedén bele tudott helyezkedni a nyomozó szerepébe?

Nem tudom, melyik figura jön most könnyebben. Olyan szerencsém volt, hogy évekig játszhattam a Kés/Alatt figuráját, és ez egy idő után beépült, automatikussá, a tudatalattim részévé vált. Ezért a Felejthetetlenben tudatos összpontosításra volt szükségem, hogy magam mögött hagyjam a Kés/Alatt doktorát. Meg kellett szabadulnom szegény Sean McNamarától.

Melyik szórakoztatóbb, a rendes fickók vagy a sötétebb lelkű karakterek eljátszása?

Természetesen a gazembereké. Jó, igazából Sean McNamara nem volt az, de jófiúnak sem nevezném. Olyan rendes képem van, és nagyon szórakoztató volt a látszat totális ellentétét eljátszanom, gonoszkodni egy kicsit.

Úgy látszik, van érzéke a hosszan futó sztorik kiválasztásához. Mit látott a Felejthetetlenben?

Az ilyesmit nem lehet előre tudni, szerencse is kell hozzá. Ez már a negyedik sorozat, amiben dolgozom. A Kés/Alatt előtti szériák egy-egy évadot éltek meg. Ám a 4 sorozat előtt 11 pilotban is szerepeltem, tehát több volt a piros lámpa, mint a zöld.

Ezek szerint örül, hogy játszhat a Felejthetetlenben.

Mindenképpen. Imádom New Yorkot, 20 évvel ezelőtt itt kezdtem a pályafutásomat. Soká tartott, hogy ismét visszatérhessek. A keleti parton nőttem fel, éltem egy darabig New Yorkban, majd Los Angelesben kötöttem ki. De New Yorkban boldogabb vagyok, mindig is jobban szerettem ezt a várost.