Hardcore Star Wars-rajongóként mindig is sokkoló volt a tudat, hogy amíg Han Solo, azaz Harrison Ford 20 milliót vágott zsebre minden egyes főszerepéért, addig Leia hercegnőből a Jedi visszatér után csak egy kövér és megkeseredett, alkoholista megélhetési író lett. Aki ráadásul már a 80-as években úgy túladagolta magát gyógyszerrel és annyira elcseszte a párkapcsolatait, hogy lecsúszott a Terminátor és A herceg menyasszonya női főszerepeiről is.

Szerencsére az 55 éves színésznő ma már egy veterán stand upos könnyedségével tud mesélni a színpadon arról, hogyan lett belőle a Csillagok háborúja után rehabra járó alkesz és mániás depressziós. Sőt, príma életvezetési tanácsokat is ad arra nézve, mit kell csinálnod, ha egy fickó melletted hal meg a franciaágyban, vagy ha egy fanatikus Csillagok háborúja-rajongó töredelmesen bevallja neked, hogy 12 éves kora óta rád matyizik... Naponta négyszer!

Carrie Fisher 2008-ban írta meg ötödik könyvét, az önéletrajzi ihletésű Wishful Drinkinget, ami annyira jól sikerült, hogy Broadway-színdarab lett belőle, 2010-ben pedig az HBO is egyórás dokufilmet csinált a színésznő egyik legjobban sikerült, baszdmegekkel tűzdelt one woman show-jából. Ezt vetíti most le a hazai HBO Vágyivászat címmel, eredeti nyelven, magyar felirattal, november 17-én éjfélkor.

A kedves olvasó is idegbajt kap, ha valaki bedobja egy társalgásban az "azért ilyen, mert nehéz gyerekkora volt" című közhelybombát? Én is utálom, de Fisherre sajnos hatványozottan igaz a frázis: az anyja ugyanis az Ének az esőben-sztár Debbie Reynolds, az apja pedig az énekes-táncos Eddie Fisher, aki nemcsak hogy félrekúrt, majd összeházasodott Elizabeth Taylorral (ez akkoriban legalább olyan gigabréking bulváresemény volt, mint a Jennifer Anistont Jolie-ra cserélő Brad Pitt esete), de szinte az összes mutatósabb, wannabe színésznőcskét felpróbálta Hollywoodban.

Mi viszont pont ennek a múltnak köszönhetjük, hogy a kicsit már nehezen mozgó és nem mindig őszintén nevető Carrie Fisher fergeteges öniróniával mutatja be Amerika új arisztokráciáját, a celebvilágot, ahol a közvélekedéssel ellentétben nem minden zsidó lesz automatikusan gazdag és sikeres, túlhájpolt sztár. Lásd a színésznőt, aki maga vallja be a legnagyobb hibáját: "Az apám egy alacsony zsidó énekes volt. Én meg kihez tudok feleségül menni 27 évesen? Hát persze, hogy egy alacsony zsidó énekeshez" (aki amúgy Paul Simon volt a Simon & Garfunkelből).

Természetesen egy igazi Star Wars-fanatikus számára az a legfontosabb kérdés: hogyan bírja a színésznő a 35 éve tomboló Csillagok háborúja-őrületet? Carrie Fisher válasza egyszerre tragikus és komikus: imádja, de gyűlöli is Lucast, amiért tudatos merchandise-lépésekkel nemcsak aranybikinis ikont csinált belőle, de sampont, PEZ-adagolót és játékfigurát is. Ráadásul az eszményített Leia-kép annyira berögzült a rajongókban, hogy többnyire óriásit csalódnak, ha egy ComicConon a kakaóscsiga hajú szexistennő helyett egy Elton John-hasonmás a sztárvendég.

Többet viszont nem is spoilereznénk, a Vágyivászat minden Star Wars-rajongónak kötelező tévéműsor! Egyetlen óriási baja van csak: a 60 perc kevés, órákig lehetne még hallgatni a színésznő keserűen életszagú anekdotáit.

De mivel keresett pénzt Carrie Fisher a Jedi után?

A szétcsúszásáról szóló önéletrajzi regényéből, az 1987-es Képeslapok a szakadékból ő maga írta az azonos című, 1990-es Meryl Streep-film forgatókönyvét, a 90-es évektől pedig íróként és script doctorként segített be George Lucas ifjú Indiana Jones-tévésorozatába valamint a Roseanne-ba. Emellett ő pofozta helyre script doctorként a Hook, az Apáca show és a Nászok ásza párbeszédeit is. További önéletrajzi ihletésű regényei: Surrender the Pink (1990), Delusions of Grandma (1993), The Best Awful There Is (2004). Sűrűn hívják tévéfilmekbe és sorozatokba mellékszereplőnek: láthattuk a Smallville-ben, a Nancy ül a főben-ben és a 30 Rockban is, a Family Guy-ban pedig ő Angela hangja.