A Gengszterkorzó második évada ma debütál az HBO-n, ennek örömére az HBO készített egy interjút Terence Winterrel, a sorozat készítőjével, aki korábban a Maffiózók producereként már belekóstolt a maffiavilágba, igaz, pár évtizeddel későbbibe, mint a mostani sorozatban. 

K: Amikor egy második évadba kezd, mennyire számít az a tudat, hogy a közönség ennyire jól fogadta az elsőt?

Terence Winter: Az első évad egy kicsit rejtély volt számomra. Nagyon magabiztos voltam – tudtam, hogy nagyon jó, amink van, de még nem vetítették, nem volt rajongótáborunk, és senki sem ismerte a sorozatot. Úgyhogy ezúttal kevésbé vagyok bizonytalan. Tudom, hogy az emberek szeretik a Gengszterkorzót, tudom, hogy működik, és nyugodtabb vagyok.

K: Mennyiben lesz a második évad más, mint ez első?

TW: A néző már ismeri az összes karaktert, ismeri a karakterek közötti dinamikát, tehát van egy nagy előnyünk. Ott van például a Nucky és helyettese, Eddie Kessler közötti dinamika: ha Eddie besétál a szobába, már tudni lehet, mi lesz Nucky reakciója, tudod, hogy feszültség van köztük, így már eleve szórakoztató az egész.

Már mindenkivel találkoztunk, úgyhogy most szánhatunk egy kis időt arra, hogy mélyebbre menjünk a karakterekben. Ez nagyon szórakoztató feladat – a második, harmadik vagy a negyedik évad –, ilyenkor lesz az írás valóban élvezetes számomra, mert el lehet kezdeni igazán mélyre ásni. Kezdjük valóban megismerni ezeket az embereket: ez a fickó vajon hol lakik? Hová valósi? Mi a története? Miért viselkedik úgy, ahogy? Miért így gondolkodik?

K: Az első epizód nagyon vicces, viccesebb, mint az első évad. Van Alden ügynöknek (Michael Shannon) van néhány igazán mulatságos jelenete. Szándékosan tette viccesebbé a karaktert?

TW: Számomra ő mindig is az egyik legviccesebb karakter volt az egész történetben, mert annyira komoly. Bármit csinál, bármit mond, bármilyen véleménye van bármiről, azt rendkívül szórakoztatónak találom, mert ő egy csodabogár. Alig várom, hogy megtudjam, mit gondol a zenéről, a művészetről, vagy bármiről.

K: Szeret ilyen csodabogarakat létrehozni?

TW: Igen, a normális emberek unalmasak. Nincs semmi érdekes egy olyan valakiben, aki egyszerűen csak sikeres. Ha egy sikeres embernek van sötét oldala, ha sikeres valaki és mégis boldogtalan, na, ezek az emberek érdekelnek engem.

K: Mennyivel megyünk előre az időben a második évadban?

TW: A cselekmény négy hónappal később folytatódik. Az első évad a választás napján ért véget, ami november 2. vagy 3. környékén lehetett, és folytatjuk a Valentin-nap előtti napon, 1921. február 13-án.

Az új szezon 1921 szeptemberében ér véget, ami nagyjából megfelel a forgatás valós időtartamának is. Meg voltunk lőve az első szezonban, mert a nyári jeleneteket a tél közepén, a téli jeleneteket pedig a nyár közepén kellett forgatnunk, így 40 fokos hőségben nagykabátban sétáltattuk az embereket a korzón. Így ebben az évadban igyekeztünk viszonylag közel időzíteni a forgatást a tényleges évszakokhoz. Amikor levontuk az első évad tapasztalatait, azt kérdeztük magunktól: „Hogyan tehetnénk még jobbá a dolgokat?” – ez a szempont igencsak a lista élén szerepelt.

K: Mi történik a fő karakterekkel ebben az évadban?

TW: Nucky és Margaret a következő szintre emelték kapcsolatukat: összeköltöztek, és lényegében egy család lettek, gyönyörű házzal, szolgákkal. Sajnos a Nuckyhoz legközelebb állók összeesküvést terveznek ellene – az összeesküvés első évadban elültetett magjai kezdik meghozni gyümölcsüket a második évadban.

Az évad nyitódalának címe ‘After you get what you want, you won’t want it’ (Ha megkaptad, amit akarsz, már nem is akarod majd) – és valóban ez az egyik témája ennek az évadnak. Ilyen az emberi természet: vágyakozunk valami után, és azt gondoljuk: „Ha megkapom, boldog leszek.” Azután megkapja az ember, és rájön, hogy valójában nem is az volt a boldogtalanságának vagy elégedetlenségének az oka. Sok karakterünk megy keresztül ezen.

K: Azt mondta, hogy a család az egyik legfontosabb téma ebben az évadban – ezt kifejtené egy kicsit bővebben?

TW: Igen, a családról szól, és arról is, hogy kiben bízhat az ember. Egy nagy adag paranoiával találkozunk: Nucky körül kezd bezárulni a saját világa, mindenki újragondolja, hogy ki mellé állt. Amikor a dolgok rosszra fordulnak, akkor tudja meg az ember, hogy kik a barátai, és a kapcsolatokat is ez teszi igazán próbára. A kérdés az, hogy mit is jelent a család, és hogy mit hajlandók megtenni a családtagjai az ember érdekében.

K: Az első évad előtt voltak néhányan, akik szerint Steve Buscemi nem a legmegfelelőbb Nucky szerepére. A Golden Globe- és a SAG-díj után úgy érzi, igaza volt, amikor őt választotta?

TW: Azt gondolom, van egyfajta elvárás, amit száz év mozikultúrája és a fél évszázados televíziózás alakított ki: ha egy színész egy város főnökét játssza, annak rendelkeznie kell bizonyos megjelenéssel. Mi szembementünk ezekkel az elvárásokkal, és azt választottuk, aki szerintünk a legérdekesebb színész. Mint ahogy az első évad elején mondtam: aki nem hiszi, hogy Steve Buscemi jó lesz ebben a szerepben, adjon nekem öt epizódot, hogy bebizonyíthassam, hogy téved. És azt hiszem, sokan közülük – de lehet, hogy mindannyian – meggondolták magukat az évad előrehaladtával, és most el sem tudnának képzelni mást Nucky szerepében.

K: Kik lesznek az új arcok a Gengszterkorzó második évadában?

TW: Jön Charlie Cox, aki Own Slatert, az IRA egykori tagját játssza, aki áttelepült Atlantic Citybe. William Forsyth is csatlakozik a csapathoz, ő egy philadelphiai orosz zsidó gengsztert játszik, aki egy hentesüzletből folytatja üzelmeit – ő egy elég fenyegető figura. Az új évad folyamán később Julianne Nicholson is csatlakozik hozzánk, ő lesz Esther Randolph. Ez a karakter egy Mabel Walker Willebrandt nevű valós személyen alapul, aki nagy tekintélyű ügyész volt a szesztilalom idején, és végül legfőbb ügyész lett az Egyesült Államokban.

K: Az első évad utolsó öt epizódjában nagyon erősen jelen volt Richard Harrow, akit Jack Huston játszik, és úgy tűnik, hogy még nagyobb szerepet kap a második évadban. Korábban is nagyobb szerepet szánt neki, vagy bámulatos teljesítménye miatt tartotta meg?

TW: Amikor még csak a fejünkben volt meg a karakter, már akkor azt reméltük, hogy szerves része lesz majd a szereplőgárdának. Aztán amikor láttuk Jack Hustont, nem volt többé kérdés. Jacket nem személyesen hallgattuk meg, hanem felvételről, ami Londonban készült; ez pedig nem könnyű dolog – az ember általában szereti, ha a másik ott van vele a szobában, és lehet vele beszélgetni. De az a teljesítmény, amit a sorozatban látunk tőle, ugyanaz, mint amit a felvételen láttunk. És ezt teljes egészében ő maga csinálta, semmi maszk vagy smink. Rendkívüli színész, nagyon szerencsések vagyunk, és nagyon örülünk, hogy vele dolgozhatunk. Nem kérdés, hogy többet fogunk vele találkozni a későbbiekben.

És ugyanez a helyzet Chalky White-tal is – akit Michael Kenneth Williams alakít –, és ez a legjobb a második évadban. Egy egész epizódot tudunk Chalkynak vagy Richardnak szentelni.

K: Mióta az első évad lement, láttuk a Mildred Pierce-t, folyamatban van A nagy Gatsby remake-je, és úgy tűnik, hogy az 1920-as és 1930-as évek mindenütt az érdeklődés középpontjába kerültek. Látták előre, hogy így lesz?

TW: Igen, úgy tűnik, ráéreztünk arra a nagyfokú érdeklődésre, ami ezt a korszakot mostanában körülveszi. Nemsokára elindul egy „Prohibition” (Szesztilalom) című, ötórás dokumentumfilm-sorozat, és vannak olyan karaktereink a második évadban, akik ebben a dokumentumfilmben is szereplő, valós alakokra épülnek. George Remus például nagy szeszcsempész volt, és vele is találkozni fogunk a második évadban. Ez egy szerencsés egybeesés.

K: Mit gondol, miért olyan érdekes számunkra most ez a korszak?

TW: Sok a párhuzam az akkori és a mai kor között. Amikor elkezdtem anyagot gyűjteni a sorozathoz, számomra is meglepő volt, hogy milyen hasonló a két korszak. A szesztilalom szinte tökéletes átfedésben van a mai kor drogkereskedelmével – fiatal, ambiciózus fiúk, akik szeretnének gyorsan sok pénzt keresni, illegális dolgot árulnak egy olyan közönségnek, akik nagyrészt megkérdőjelezik, hogy annak valóban illegálisnak kellene-e lennie. Ezek a törvények sajnos bűnözőt csinálnak az egyszerű emberekből. Egyszerű, templomba járó emberekből most törvényszegő lett.

A húszas-harmincas évek a hatalmas változások ideje is volt – a szexuális szokások változóban voltak, és ezek a változások kifejezetten vadak voltak a húszas években. Tíz év alatt a viktoriánus kori ruházat átadta a helyét egy új, a korábbihoz képest meglehetősen ledér női divatnak. Az automobil elterjedése is megváltoztatta a dolgokat a fiatalok számára, lehetővé tette, hogy olyan helyekre is eljussanak, ahol szüleik sosem jártak, és hogy otthonuk falain kívül egyedül legyenek.

Ma az internet változtatja meg az emberek közti kommunikációt, és radikálisan megváltoztatja a pornográf tartalmakhoz való hozzáférést is, ami szerintem hasonló a húszas évek szexuális forradalmához. El se hinnénk, miket talál ma egy gyerek az interneten, ha lefuttat egy ártatlan Google-keresést. Az a gondolat, hogy fiúk és lányok kettesben legyenek egy autóban, az erdőben, ugyanilyen elképesztő volt az 1920-as évek embere számára.

K: A díjak számítanak Önnek?

TW: Azt gondolom, fontosak a díjak – a legnagyobb elismerést jelentik ebben a szakmában, és nagyban segítenek a filmek ismertségének növelésében. Hogy fontosnak kellene-e tartanunk a díjakat, és hogy bárkinek figyelni kellene-e rájuk, nem tudom. Nem jó, ha valaki szándékosan arra hajt, hogy díjat nyerjen, mert az szerintem hatással van a munkára. De azt is próbálom elengedni, hogy mindenáron díjat kell nyernünk. Talán közhelynek hangzik, de már a jelölés is nagy megtiszteltetés. Az emberi természet már csak ilyen, ha ülsz egy teremben, ahol szobrocskákat adnak át embereknek, akkor te is szeretnél egyet. De azon is túl kell tenned magad, ha nem nyersz, elvégre ingyen ehetsz-ihatsz. Az igazság az, hogy úgysem emlékszik senki arra, hogy ki nyert.

K: Milyen tervei vannak most, hogy a második évad elkészült?

TW: A harmadik évadot tervezem.