Amikor Ryan Murphy bejelentette, hogy megújítaná a horror műfaját, és sorozatot készítene az F/X-nek, már előre dörzsöltem a tenyeremet, mert a Kés/alatt nagyon bejött, és ott Murphy szépen elment a meghökkentés, polgárpukkasztás irányába, hát még ha kimondottan bizarr sorozatot készít, az milyen buli lesz már. Aztán jöttek a morzsák, 13 részes évadok új szereplőgárdával évente, nem hagyományos, lineáris történetvezetés, a főbb szerepekben meg olyan nevek, mint Connie Britton, Dylan McDermott vagy Jessica Lange.

Az első három részt elnézve nem tévedtem - az év egyik legjobb újoncáról van szó, ami ráadásul megdöntötte az F/X nézettségi rekordját is, mivel az egy hétre számított és DVR-rel kiegészített nézettség 3,14 millió, 140 000-el több, mint a Kemény zsaruké volt annak idején. A sorozat jókor (a Walking Dead és (részben) a Vámpírnaplók miatt a horror megint divat lesz), jó csatornán (az F/X szereti a bizarr, meghökkentő sorozatokat és káromkodni is lehet) és jól sült el, nálam bekerült a "nagyon várom" kategóriába.

A történet az egyik szálon egy házról szól és az abban elkövetett szörnyűségekről az elmúlt 150 évben, és azt minden rutinos horror-rajongó tudja, hogy ha van egy ház, abban vannak szellemek is, vagy hazajáró lelkek, vagy onnan eltávozni nem tudó mittudoménmik, és ez az American Horror Story ebben bővelkedik, mi a fasz van például az üvegszemű vénasszonnynal, aki nem is vénasszony a férfiak szemében, hanem egy nimfomán nő, vagy a félbolond tömeggyilkos pszichopata fiatalemberrel, de akkor már nem hagynám ki Jessica Langét sem, szóval három rész után még mindig nem vagyok semmivel tisztában, és ez így KURVA JÓ.

A másik szálon egy család igyekszik összepakolni az életét, mert Bostonban a fater félrelépett és ettől a felesége elvetélt, a lánya meg eltávolodott mindkettőjüktől. A megoldás a költözés, irány LA, a Ház, ahol majd új élet és tiszta lap várja őket, meg az évszázados borzalmak és egy talpig latexbe öltözött csávó, aki az asszonkát istenesen megdugja egy vidám éjjel.

Iszonyú furcsa, meghökkentő és zavarba ejtő sorozat az American Horror Story, nagyszerű színészi játékkal, és olyan hangulattal, amilyet a tévében nagyon régen nem tapasztaltam. Britton, McDermott és különösen a zseniálisan fensőbbséges Jessica Lange nagyszerű, ennyire jól működő szereplőgárdát régen nem láttam tévében. A sztorik a ház múltjából, ha kissé kiszámíthatók is, érdekesek és kellőképp eszementek, a lépten-nyomon feltűnő egykori lakóktól a frász tör ki, és teljesen a hatása alá kerültem a történetnek.

Nagyon tetszik, hogy semmi nincs elnagyolva, a második részben a házat azonnal elhagyni akaró feleséget (ez volt az első kérdésem, mármint, hogy miért nem húznak haza) alapos, alátámasztott és releváns indokkal hűtik le, ráadásul olyannal, amiből kiválóan kibontanak egy újabb történetszálat, tehát nem volt felesleges a kör, nem azért tették bele, mert nem volt jobb ötletük. A zene, a képi világ, a feszültségkeltés, a forgatókönyvek egyformán stimmelnek, és igen, még be is lehet rajta szarni néha. Kötelező darab.