Vagy Molnár F. Árpád végre vásárolt egy tévékészüléket, és rácsodálkozott a jegesen vibráló gonosz dobozra, vagy a Vodafone-nak mégis van humorérzéke. Esetleg a reklámügynökségének. Az október elején feltűnt videó, a Piros Pirula Projekt Üzenet című filmje ugyanis tényleg valódi, velejéig paranoiás összeesküvés-videónak tűnik.

Az iszonytatóan hosszú filmben a Vodafone nyári kampányáról bizonyítják be, hogy nem más, mint egy tudatalattira ható üzenet: Balázs maga a Sátán, a végítélet pedig mobil szélessávon közeleg.

Az Üzenet készítői nagyon értik azt a világot, ahol a szabadkőműves gyíkemberek titkos praktikái uralják a Földet, és az emberiség egyetlen reménysége a gonosznak hazudott Hitler, aki a Hold sötét oldalán várja teuton kommandósaival, hogy visszavágjon az 51-es körzet alatt székelő világelnyomó szuperkormánynak. A filmzenét mintha a Hírháttér Multimédia zenei szerkesztője válogatta volna, a lassan araszoló feliratok alatt dübörgő taktusok pedig még egy cseresznyés muffin receptjét is vészjóslóvá tennék. Az egész ráadásul kijött dvd iso-fájlban, letölthető borítóval, pont úgy, ahogy a Zeitgeist óta az az összeesküvő-hívő szubkultúrában már alapkövetelmény.

Akár azt is hihetnénk, hogy tényleg valódi ez a leleplezés, és tényleg van valahol pár fickó, akik egész nap attól rettegnek, hogy a vércsepp alakú ördögszimbólummal az egész világot telepingáló Vodafone az apokalipszis lovasait küldi ki a HSDPA-hálózaton. Csak egy dolog nem stimmel. Túl jó az egész. Túl logikus. Túl egyértelműek a mondatok. Túl épeszű az egész videó. És persze túl jól értesült a film rendezője a Vodafone-kampány körüli eseményekről, és az egész reklámszakmáról.

A Piros Pirula Projekt blogján aztán kiderül, hogy valójában minden csak a Vodafone-ról szól, bár a kampány előtt pár héttel gyorsan felraktak pár marhaságot a honlapra, de abban reménykedtek, hogy senki nem olvassa el például a köztünk élő robotemberekről szóló hidraulikus agymenést. Vagy azt a posztot, amit a Critical Massről írtak.

Csak azt szeretném, ha azért tisztában lennétek vele, hogy még az ilyen jellegű mozgalmakat is már mind elfoglalták! Az elfoglalták nem azt jelenti, hogy minden Critical Mass-os benne lenne a buliba, dehogy is... csak annyit, hogy beszivárogtak, és a döntéshozó pozíciókba az ilyen mozgalmakban is ők ülnek.

Persze még nem tudom, hogy pontosan mire akarják majd felhasználni konkrétan ezt a mozgalmat, de amíg kitalálják, addig is kiváló lehetőséget ad a szimbólumokkal való bombázásra, és hogy átvitt értelemben az Új Világrend-jüket éltesd, miközben euforikus hangulatban magasba emeled a biciklidet a Petőfi Csarnok mellett.

És én már vinnyogva nevetek, bár azért lopva csak körülnézek, hátha van valahol egy gyíkember, vagy legalább egy zsidó, akinek nem tetszik, hogy kiröhögöm a titkos világ-összeesküvést. És persze soha többet nem emelek kerékpárt a Critical Massen, a fene sem akar piramist mutatva örömet okozni a földalatti hatalom titkos szektájának.

És mi van, ha ez nem is egy gerillakampány, és még csak nem is egy a cafeteria-juttatások miatt túlpihent kreatív agyszüleménye? Akkor küldeném Umberto Eco Foucault-inga című könyvének egy részletét a rendezőnek, a 8/b-osztálynak, és mindenkinek, aki szereti.

Színpadiasán kitárta az ablakot, megkért, hogy nézzünk ki vele együtt, és rámutatott egy deszkabódéra: nagy messze, a mellékutca és a sugárút sarkán állt, valószínűleg szerencsesorsjegyet árultak benne.

– Uraim – mondta –, mérjék majd meg azt a bódét. Meg fogják látni, hogy a dobogója 149 centiméter, vagyis a Föld-Nap távolság százmilliárdomod része. A homlokzati magassága osztva az ablak szélességével annyi, mint 176/56=3.14. A hátsó magassága 19 deciméter, vagyis ugyanannyi, ahány évet a görög holdciklus számlál. A két hátulsó, illetve a két elülső él magasságának összege 190x2+176x2=732, ami nem más, mint a poitiers-i győzelem éve. A dobogó vastagsága 3.10 centiméter, az ablakkeret szélessége pedig 8.8 centiméter. Ha az egész számokat behelyettesítjük az ábécé megfelelő betűivel, C10 H8-at kapunk, ami a naftalin képlete.

– Fantasztikus – csodálkoztam. – Tényleg ez jött ki önnek?

– Nem nekem – mondta Agliè –, hanem egy másik bódé méretei alapján bizonyos Jean-Pierre Adamnak. A sorsjegyárus-bódéknak nagyjából azonosak a méreteik, gondolom. A számokkal bármit meg lehet csinálni. Adva van, mondjuk, a szent szám, a 9-es, és én ki akarom hozni belőle 1314-et, Jacques de Molay elégetésének évszámát, amely fontos dátum mindenkinek, aki, mint én, a templomos lovagi hagyományok híve. Mit tegyek? Megszorzom 146-tal, Karthágó lerombolásának sorsdöntő évszámával. Hogy jutottam erre az eredményre? Úgy, hogy 1314-et elosztottam kettővel, hárommal és így tovább, míg fel nem bukkant egy kielégítő dátum. Eloszthattam volna 1314-et 6,28-cal, 3,14 kétszeresével is, és akkor 209 lett volna az eredmény. Márpedig I. Attalosz, Pergamon királya 209-ben csatlakozott a makedónellenes koalícióhoz. Meg vannak elégedve?