Marc Cherry, a Született feleségek készítője a záróévadra azt ígérte, olyasmi lesz, mint amilyen az első volt, és ha az évadnyitót vesszük alapul, akkor valóban van benne valami: egy haláleset körül bonyolódik a cselekmény, illetve annak utóéletéről szól minden. Jó, a mostani esetben nem öngyilkosságról van szó, és nem azt kell kinyomozni, hogy a havernő miért loccsantotta ki az agyát, de a kis cédula, ami az egészet annak idején elindította, most is szerepet kapott.

Az első két epizód, és várhatóan még vagy három-négy a bűntudatról, illetve arról szól, hogyan képes a négy főszereplő és Carlos feldolgozni Gaby apjának meggyilkolását és elásását (van aki jobban, van aki sehogy), ehhez jön hozzá Tom és Lynette különválása és az ezzel járó gyereknevelési buktatók, no meg az utcába menetrendszerűen beköltöző ismeretlen, aki körül az évad első felének Nagy Titka is épül majd.

A sztorik eddig se nem jobbak, se nem rosszabbak az eddigieknél, a karakterek továbbra is pont olyan statikusak, mint eddig voltak, Susanból nem lesz hirtelen talpraesett háziasszony és Bree sem fogja széjjelgórni a fehérneműjét a nappaliban, szóval aki komolyabb karakterfejlődésre számít, az hagyja a fenébe a hattyúdalt, de aki olyannak szereti a sorozatot, amilyennek megszokta, az nem fog csalódni ebben az etapban sem.