Amikor a Castle elindult, az ABC sem nagyon fűzött hozzá túl vérmes reményeket, nem egy korszakalkotó ötletre épült, nem is tolták a marketingesek, aztán azt vették észre, hogy a sorozat az istennek nem hajlandó meghalni, sőt. A nézettség elég szépen alakult, és a Castle lassan bebetonozta magát az ABC hétfő estéjébe. A negyedik évad pedig pontosan úgy indult, amilyen az eddigiek voltak - csak a látványban változtattak a készítők egy kicsit sajnos.

Azt persze mindenki sejtette, hogy Beckett nyomozót nem fogják kiírni a szériából csak úgy, a pilot elején felvezetett dráma is csak arra volt jó, hogy a kvázi haldokló rendőrnő fasziját leépíthessék, és míg ő nincs képernyőn, a mellékszereplők és az új főnöknek behozott egykori Sherry Palmer (Penny Johnson Jerald) karakterét rendesen fel lehessen vezetni. Az évad átívelő szálai közül az egyik már eddig is ismert volt (Beckett muterjának meggyilkolása, összeesküvés, stb.) a másik, a Castle-ért aggódó lánygyermek új elem, remélem nem megyünk át heti hisztibe, mert az nem tenne jót a sorozatnak.

Ami meg különösen nem tetszett, az a képi világban beállt változások, sokkal melegebb, sárgább lett a kép, hálistennek még nem CSI Miami-szinten, de nem sokkal elmaradva az ott sztenderdnek számító szemkifolyatás mögött, ráadásul valami effekttel (lencsével?) homályosabbá varázsolták a látványt, a világítást meg botrányosan elkúrták - Nathan Fillionnak most olyan nyaka van, mint egy díjbirkózónak, az amúgy is ijesztően sovány Stana Katic feje meg egy éhező hajótöröttre hajaz. Minden más stimmel, a Castle megmaradt az egyik legviccesebb nyomozós sorozatnak, agyatlan heti kikapcsolódásnak.