Nem sok olyan sorozat van a tévében, ami úgy tudott hét évadot megélni, hogy a főszereplőit ide-oda hajigálják, vagy éppen ők maguk lépnek le a melóból, a nézők viszont rendületlenül kitartanak mellette. A Gyilkos elmék ilyen, és ez pontosan azért van így, amiért maga az alapkoncepció működik - a családi, magánéleti háttér lényegtelen, kőkemény procedurális sorozatról van szó, nyomozunk, oszt jóvan, tulajdonképpen mindegy, ki buzgerálja a számítógépet és ki rúgja be az ajtót.

Az új évadra visszahoztak két, korábban elzavart karaktert, és az első epizódban - kissé unalmasan és flashbackekkel tarkítva - le is tudták az okokat, minden visszaáll a rendes kerékvágásba, a csapat a régi, lehet tapsolni. Évadnyitónak elment szódával, semmi nem volt benne, amit eddig nem láttunk volna, én már csak azon lepődtem volna meg, ha egyszer csak Mandy Patinkin is feltűnt volna valamelyik összeborulós jelenetben - jó, erre nem sok esély volt, mert ő éppen a kiváló Homelandet nyomja. Aki eddig is szerette a Gyilkos elméket, most is nézni fogja, új nézőket viszont ezzel az epizóddal szerezni nemigen sikerült.