Tegnap este kezdődött el az AXN-en a Törvény embere avagy Justified második évada, az, amitől az amerikai kritikusok és a magyar sorozatjunkie-k is kollektíven letették a hajukat. A sorozat első évada is kiváló volt, de a másodikban a készítők és a szereplőgárda képes volt egy újabb lapáttal rátenni az addigi minőséghalomra, és nagyon pöpec 13 epizódot kap a néző. A szereplők közül Margo Martindale Emmy-díjat nyert kiváló alakításáért, és Timothy Olyphantet is jelölték. A főszerepővel az AXN készített interjút, köszönjük szépen, hogy nekünk adták ide.   

A törvény emberében játszott karaktert gyakran modern John Wayne-ként vagy Clint Eastwoodként emlegetik. Mely westernhősök voltak önre hatással a figura eljátszásakor?

Nagyon hízelgő a párhuzam, de nem hinném, hogy szükséges vagy pontos az összehasonlítás, azért az elismerést bezsebelem. Nagy rajongójuk vagyok, szeretem a munkáikat, megtiszteltetés, hogy egy napon emlegetnek velük. A szerepemet illetően, igyekszem nagyon finoman kezelni a figurát, egy kis humorral.

Mi a véleménye a mai televíziózásról?

Nagyon jó mostanában, sok jó műsort látni. Rengeteg a tehetséges író, a tévé mint médium is nagyon ott van. És nem utolsó sorban ennek köszönhetően van munkám, amit élvezek és még a rezsire is futja.

Ebben az évadban a neve producerként is szerepel a stáblistán. Mennyire foglalják le a produkciós munkák?

Nagyon is. Csak azt nem tudom, mi az, amiben nem veszek részt, mindenbe beleütöm az orrom. Fárasztó, de ugyanakkor nagyon szórakoztató ez a munkaintenzitás.

Raylan Givens szerepével kapta meg első Emmy-jelölését, jólesett?

Ez is több, mint a semmi! Nagyon örültem. Én is és a sorozat minden érintettje. Jó lett volna, ha az íróinkat is jelölik, de ez már csak egy ilyen szakma. Nem tudom pontosan, hogyan működnek ezek a dolgok, mindennek örülünk, amit kapunk.
Mi az, amit - produceri szemmel - keres egy tévés projektben? Mitől válik érdekessé? A Deadwood után miért gondolta meg magát, és vállalt el mégis egy újabb westernt?

Legyen szó akár tévéről, akár más munkáról, alapvetően a jól megírt dolgok vonzanak. Ha az írott anyag jó, már félig nyert az ügy. Producerként pedig nagy teret kaptam, és gyakorlatilag a készítés minden szeletébe van beleszólásom a történetvezetéstől kezdve a szereplőválogatáson át a rendezésig. Őszintén? Hatalmas játszótér, iszonyatosan jó szórakozás ez munka. A Deadwoodra sosem westernként gondoltam. Most nagyot néznek majd, de nem vagyok biztos benne, hogy western. Legalábbis én nem úgy tekintek rá.

Ön szerint miért nem western A törvény embere?

Ha nem lenne a fejemen a cowboykalap, eleve egy sima zsarusorozatról beszélnénk, nem? Persze megvannak benne a western képi jellemzői és van egy szereplő, aki a száz évvel ezelőtti tempóban él és dolgozik. Nem arról van szó, hogy ne látnám a western bizonyos jegyeit a sorozaton, és tény, hogy ez nem a tipikus irodai, mobilos-kütyüs rosszfiú-üldözés, de én nem így nézem a dolgokat.

A Rango című animációs filmben ön volt Nyugat Szellemének hangja. Milyen volt dolgozni ezen westernrajzfilmen?

Felhívtak, hogy Gore Verbinski hangot keres a karakterhez. Clint Eastwoodot nem érdekelte a munka, így engem is megkérdeztek, lenne-e kedvem hozzá. Egy próbát megér, gondoltam. Nagy Gore Verbinski rajongó vagyok, és rajzfilmben szerepelni elég extra dolog, jó lenne még néhány ilyen melót megcsípni. Ki nem szereti a rajzfilmeket?! Megcsináltuk a próbafelvételeket, Gore azt mondta, működni fog a dolog, így néhány órai felvétel után meg is voltunk vele. Imádtam. Jó kis mozi ez a Rango. Mindig jó olyasmiben részt venni, amit egyébként is megnéznél.

Már készül A törvény emberének harmadik szezonja is. Jól tudom?

Lesz harmadik évad, igen. Tegnap bent jártam az íróknál, láttam, készül. A forgatást körülbelül két hónap múlva kezdjük. Élvezem a produceri munkát, még akkor is, ha az élet egyik nagy rejtélyének tartom, hogy mi a fenét is csinál egy producer. Csináltam már olyasmit, amit producerek szoktak, de még egyetlen egy élő példánnyal sem találkoztam. De szórakoztatónak tartom, hogy én is része lehetek a kreatív folyamatoknak, alakíthatom a történetet, beleszólhatok, hogyan fejlődjön egy-egy karakter, hogyan alakuljon a sorsa. Remélem más projektekben is kipróbálhatom majd ezt a mókát.

Gondolta volna, hogy A törvény embere ilyen sikeres lesz? Mit várhatunk a második évadban?

Sejtettem, hogy jól fog teljesíteni. Nekem is tetszik, és ráadásul hatalmas Elmore Leonard- és Graham Yost-rajongó vagyok, így nem volt kérdés számomra, hogy ne valami bomba dolgot csináljunk. Ők úgy fogalmaztak a sorozattal kapcsolatban, hogy “sok lehetőség van benne”. És ahogyan a történet halad előre, egyre jobb lesz. A második évadra kifejezetten büszke vagyok, minden benne van, amit reméltem ettől a szezontól: nagyon sűrű, a karakterek szórakoztatóak, a sztori tele van meglepő fordulatokkal, a kiszámíthatóbb történésekben pedig igazán remek alakításokat lehet majd látni.

Milyen volt a legendás John Dahl rendezése alatt dolgozni?

Felejthetetlen. John és az összes többi rendezőnk is kifogástalan volt, jó volt együtt dolgozni velük, elképzelhetetlenül sokat lehetett tanulni tőlük. Ez a sorozat sok más dolog mellett azért jelent számomra nagy lehetőséget, mert hétről hétre együtt dolgozhatok ezekkel a nagy rendezőkkel. Egy-két hétig együtt olvassuk és elemezzük a forgatókönyvet, átbeszéljük, miről szól, mi mit akarunk kihozni belőle, és ezt hogyan tehetjük a lehető legérdekesebbé. Mindegyik rendezőnek más az erőssége, így kivételesen jó iskola ez nekem.

John nagyon nyugodt, laza, emellett kivételesen jó érzékkel találja el a megfelelő hangnemet. Nem könnyű ma televíziós rendezőnek lenni. A jó hír, hogy mindenért az írók felelnek, a rossz hír pedig, hogy mindenért az írók felelnek. A rendezőknek általában csak a másodhegedűs szerepe jut. Az a dolguk, hogy az írók keze alá dolgozzanak. Az esetek többségében ez jól is működik, ám előfordulhat, hogy a rendezőnek olykor bele kell nyúlni az anyagba, kihagyni valamit, és a sok szöveget egy eltalált snittel helyettesíteni. John például hajlandó velem együtt beszállni a küzdőtérre, nem arra megy csupán, hogy a legjobban megrendezze azt, ami le van írva, hanem arra is figyel, hogy van-e esetleg lehetősége a jelenet egészét még jobban, hatásosabban áthozni a nézőnek. Ezek a pluszok teszik olyanná a sorozatot, amilyen most.

Mi tetszett meg a karakterben? Azonnal elvállalta a szerepet?

Azonnal megtetszett a szerep. Elolvastam a pilot forgatókönyvét, és rögtön szerettem. Aztán átfutottam a rövid leírást, az is bejött. Az elejétől fogva érdekelt, remek lehetőséget láttam benne. Hogy azonnal igent mondtam-e? Őszintén? Nem. Rengeteg kérdésem volt, mindent tudni akartam, minden vonatkozásban. Ha azt mondjuk, hogy egy filmforgatás maraton, akkor egy televíziós sorozat verseny a végelgyengülésig. Ha egyszer elköteleződsz, sok mindenről le kell mondani, ezért tudni akartam, merre tart majd ez az egész. Aztán persze nyilvánvaló volt, hogy igent mondjak, és alighanem ez volt életem egyik legjobb döntése.

Igaz, hogy a televíziós színészeknek lassacskán nagyobb a respektje a mozisztárokénál? Már csak abból is kiindulva, hogy a sorozatokban lehetőség van az összetettebb történetvezetésre.

Ha megnézzük az utóbbi tíz év legjobb színész kategóriájának nyerteseit, tele van komoly nagyágyukkal, igazán előkelő névsor. A tévé manapság olyan lehetőségeket nyújt a színészeknek, amit - többé kevésbé - a független filmek jelentettek néhány évvel ezelőtt. Persze sok a tévés szemét, de a médium jellegénél fogva millió választást kínál, és mindig rábukkanhatunk egy-egy parádés sztorira.

Ha már Clint Eastwood nyomdokait emlegettük, foglalkoztatja esetleg a rendezés gondolata?

Köszönöm a kérdést, igazán hízelgő. Meglátjuk, de tetszik az ötlet. Ma már sokkal nagyobb rálátásom van a rendezői munkára, mint néhány éve, és hát azért a rendezés durván nagy munka. Amikor nem te vagy a rendező, vége a forgatásnak, elköszönsz, jó éjszakát, kalap-kabát. A rendező viszont nem megy sehova, van még munka bőven. Ezt a sorozatot nagyon nehéz lenne rendezni, de valami mással kipróbálnám egyszer.

Mi volt a legnehezebb a második évad forgatásában? Mire készüljünk a harmadikban?

Az a legnehezebb benne, hogy ha egyszer beindul, egy ádáz rémmé válik. Ha már elértél egy bizonyos minőséget, abból alább nem adhatsz, ez pedig elképesztő mennyiségű munkával és persze nagy lehetőségekkel is jár. Általában a történetmesélés a legfogósabb része a dolognak, mert azt is meg kell oldani, hogyan működjön a sztori és hogyan működjenek jól benne az egyes jelenetek. Mindig ugyanaz a nóta: feltesszük ugyanazokat a kérdéseket, a kérdések egyszerűek, a válaszok pedig brutálisan nehezek. És ez mindig így megy. Folyamatosan kérdezni kell, ez is nehéz; addig kérdezünk, míg azt nem mondják “Tessék, forog a film!”

Aztán ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor is haladni kell tovább, mert másnap egy újabb epizód vár, utána újabb és újabb. Nagyra becsülöm az íróinkat, hétről hétre még inkább. Nehéz dolguk van. A harmadik évadról annyit, hogy nagyon szórakoztató lesz. Tegnap órákig beszélgettem az írókkal, különböző történetvezetési lehetőségeken ötleteltünk, a szereplők sorsáról gondolkodtunk. Újra tucatszámra jöttek a kérdések, a válaszok pedig - ahogy lenni szokott - nehezebben. Nem egyszerű a dolog, de annál élvezetesebb dolgozni rajta.

Ezek szerint a történet a legkeményebb dió a dologban?

Ahogy mondtam, ez a meló olyan, hogy ha jól akarod csinálni, a munkának sosincs vége, a teendők jönnek szembe vég nélkül. Nincs olyan időszak vagy nap, amikor nincs valami intéznivaló; a végtelenségig azon jár az agyad, hogyan lehetne még érdekesebbé tenni a sztorit, van-e jobb módja a mondanivalónk átadásának. Ahogy a színészetben, úgy az írásban, a rendezésben is ugyanazok a kérdések merülnek fel: mit akar a karakter, mi történik, ha nem kapja meg? Mi van, ha a figura azt mondja “hagyjatok, kész, kiszállok”. Tudni akarjuk majd az okát, mert ezek hajtják előre a sztorit.

Aztán egy ponton le kell menni alfába, és figyelni az ihletet, nyitottnak lenni valami gyökeresen újra, mondjuk egy meglepő csavarra. Az sem árt, ha elég belazult vagy, ahhoz, ha valaki jön és azt mondja “Srácok, tudom, hogy holnap forgatunk, de van egy ötletem, ami miatt ugyan az egész sztorit át kell variálni, változtatások sorára lehet szükség, de szerintem ki kéne próbálni, aztán meglátjuk bejön-e”. Vevőnek kell lenni az ehhez hasonló kezdeményezésekre, mert sokszor épp ezekből jönnek ki a legjobb dolgok. Nehéz letenni, nehéz azt mondani, hogy oké, ennyi, menjünk aludni, menjünk haza az asszonyhoz, a gyerekekhez, mert ha egyszer beszippant a munka, igazi szörnyeteggé válik.