Örülhetnek Sarah Michelle Gellar rajongói, kedvencük ismét tévézik, és menten két példányban is, hiszen egy ikerpárt alakít a CW legújabb üdvöskéjében, a Ringerben. A pilotból is látható, hogy a sorozatot nem az alkalmi nézőknek készítették, szeriaizált, szerteágazó történetről van szó, amiből ha kihagyunk pár részt, hagyhatjuk is a műélvezetet a fenébe. A kérdés a pilotot látva az, hogy lesz-e elég néző ahhoz hogy a történetet az írók rendesen kibonthassák?

A első rész azt a feladatát kiválóan látja el, hogy felvezesse a főbb rejtélyeket és megkavarja a szálakat, megismerjük Bridgetet, és Shiobant, az egyik egy exdrogos exkurva, a másik egy milliomos faszi férje, egyformán boldogtalanok és hülyék, de nem egyformán gecik. A jólelkű és javulni vágyó prosti csak azt teszi, amit az állampolgári kötelesség vagy a lelkiismeret maradványa diktál, és bemószerol egy maffiózót, de az utolsó pillanatban lelép és elhúz Wyomingból New Yorkba, a tesóhoz, akinek meg ez pont kapóra jön, mert ő is menekül, egyelőre nem tudjuk, miért.

A nagy egymásratalálás családi titkokat is felhoz a felszínre, aztán a lóvés tesó eljátssza saját halálát és felülteti a drogost, aki persze kapva kap az alkalmon és belép a húg (nővér?) bőrébe és életébe. Mivel a tesó eltitkolta a családi fekete bárányt, így a New York-i felső tízezer mit sem tud róla és rovott múltjáról, ő meg kétségbeesetten próbálja felvenni a tempót, miközben azt sem tudja, hogyan viselkedjen a tesó férjével és miért csalja meg a legjobb barátnője pasijával.

Ez eddig érdekes (nyugi, nem lőttem le olyat, amit a promók el nem árultak volna korábban) és van még pár szál, ami szintén érdekfeszítő lehet, de valahogy nem áll össze a kép. A tévés büdzsé korlátai néhol nevetséges jeleneteket eredményeznek, a két tesó hajókázása közben alkalmazott green-box technológia a hatvanas évek szintjén mozog, és az utcaképek közé is becsúszott egy téli valahogy. A vágó ráadásul mintha nem is látta volna a forgatókönyvet, pár jelenet rossz helyen van, felvezetés és előzmény nélküli, így viszont a néző sem érti, ki, mit, hol és miért keres éppen a képen.

Gellar az, akinek el kellene vinnie a sorozatot a hátán, de sajnos ez a kettős szerep túl sok neki. A két testvér csak a tetteiben különbözik, a színésznő nem bajlódott finom karakterizálással, apró mozdulatokkal, a testvérek egyformán beszélnek, egyformán hagsúlyoznak és egyformán üres tekintettel merednek a kamerába, ez pedig nem  elég ahhoz, hogy lekösse a nézőket. A premier számai közepesek voltak, a Nikita és a Hellcats között mozog a 18-49 is, ami nem sok jó ígér a folytatást illetően. Kár, mert a történetben több van, és jobb szereplőválasztással ezt a sztorit sikerre lehetett volna vinni. Értékelés: 2,5/5.