Tavaly, amikor elindult az ESPN nevű amerikai sportcsatorna kísérleti, 3D-s adása, senki nem gondolta, hogy nem egészen egy évvel az indulás után máris azon megy a vita, hogyan lehetne ebből a buliból a lehető legkevesebbet bukva kiszállni. Az ok prózai: a 3D-s tévéket az emberek az istennek nem hajlandók megszeretni, éppen ezért a 3D-s adásokat nincs hol sugározni. A vásárlók reakciója alapvetően érthető, miért ülne le bárki is tévézni egy szemüveggel a fején, és szédüljön bele a látványba fél óra múlva, ráadásul egy kisebb vagyonért cserébe?

Mivel az ESPN 3D hirdetői főként a készülékeket gyártó cégek, amint a tévégyártók rádöbbennek, hogy ez a buli nem jött össze, azonnal kivonják a pénzt a reklémpiacról, és akkor ott áll majd a háromdés ESPN a proverbiális farkéval a kezében, amit csak szomorúan nézegethet. Persze a csatorna hivatalos álláspontja a hurráoptimizmus, nincs itt baj, nyilakozta a szóvivő, az új technológiáknak idő kell, hogy ipari szabvánnyá váljanak, és így tovább, ami igaz is, csak erre a tehénre nem ráhúzható nadrág.

Az IHS iSuppli cég közvéleménykutatást végzett, melynek során 45 000 háztartást kérdeztek meg tévézési szokásaikról. Kiderült, hogy a következő 12 hónapban mindössze 13 százalékuk szándékszik új tévét venni, és leginkább az ár, az internet-kapcsolat lehetősége és a képminőség érdekli őket, nem pedig a 3D.