Amikor tavaly az RTL bejelentette, hogy oly sok lenyúlt formátum után végre hajlandók már venni is egyet, ráadásul bevált, nagy közönségsikert hozó tehetségkutatót, mindenki veregette a mellette álló vállát a Nagytétényi úton, és valahol joggal. Sejthető volt, hogy a hazai valóságshow-tehetségkutató piacot uraló RTL Klub vállalkozása agyonvágja a konkurencia hasonló tematikájú, de sokkal sótlanabb, amatőrebb műsorát, a Megasztárt. Így is történt, a TV2 az első hetek nézettségi adatait látva pánikszerű gyorsasággal menekítette el a Megasztárt az X-Faktor elől, még az egyik zsűritagot is rávették, hogy hülyét csináljon magából élőben, és egy kesergő monológot adtak a szájba, amiben a nézőknek könyörgött, hogy ne csak a másik műsort nézzék.
Az idei felállás sokkal tisztább, szombat estére a TV2-nek nincs alternatívája, az RTL ha nagyon akarta volna, kis túlzással akár egy fáskamrában is leforgathatta volna a műsort egy pucér villanykörte fényénél, és elég lenne kocsmai énekesek karaoke-előadásait értékeltetni a helyi asszonykórussal, meg is állna a produkció tízmillió alatt, jöhet a kasza. Persze ez nem így megy, kell a hype, a felhajtás, a székház előtt tobzódó (és végre kordonok között elvezetett) tömeg, meg a sikoltozás, ótvaros nagy X-ek mutogatása, meg minden olyasmi, ami a műsor brit verzióját is jellemzi. Külsőre ez az évad pont olyan profi, mint az eredeti, ha leveszem a hangot a két verzióról, avatatlan szemek meg nem mondják, melyik készül nálunk.
A zsűritagok teátrális bevonulásáától kezdve a színfalak mögött egymás kezét tördelő rokonságon át a nézőtéren sikoltást imitáló statisztákig minden stimmel, de csak addig, míg fel nem tekerjük a hangot. A műsor szerkesztési marhaságai mellett (pl. minek énekeltettek két nótát a nyilvánvaló elmebeteggel?) megállapítható, hogy egyre vékonyabb az a réteg, amiből jó hangú, színpadképes előadókat lehet meríteni. Már tavaly is nagyon ingott a léc, sem a nyertes Vastag Csaba, sem a második helyezett kalapos csávó nem váltotta meg a világot, a rekedt hangon racsító szerencsétlenről nem is beszélve - és persze az idei évad jelentkezői között megint előjöttek ezek a fazonok is, amit rendkívül kínos volt nézni.
Ennél sokkal idegesítőbb volt a zsűri, ami sokkal modorosabb, hiteltelenebb, idegesítőbb és művibb volt, mint tavaly, vagy amilyenek a Megasztárban valaha voltak az ottani ítészek, ami kibaszott nagy szó, ha belegondolunk, hiszen oda olyan arcok is befértek, mint Soma vagy Mester Tamás, és akkor Friderikusz Sándorról még nem is beszéltünk. Ez a műsorformátum akkor működik jól, ha a zsűritagokat úgy instruálják, hogy megnyilvánulásaiktól ne akarja az ember berúgni a lapostévét, ha nem kap a néző rángást Keresztes Ildikó beszólásaitól és Geszti Péter műkönnyeitől, és ha Feró paraszt, mert neki ezt a szerepet kell játszania, nem pedig a jóságos nagyfatert, mert az senkit nem érdekel.
Az egész műsoron az érződik, hogy csuklóból kirázza az RTL, különösebb energiát nem kell befektetni, csak lemásolni az előző évad sikeresnek ítélt motívumait. Ördög Nóri az első adást simán levezényelte egyedül is, bár ebben a szakaszban a folyamatos vigyorgáson kívül más dolga nem nagyon akadt - az élő műsorra meg úgyis rehabilitálják majd a sittet minden bizonnyal megúszó Stohl Bucit. Persze a falnak beszélünk, mert a műsort pont úgy, mit tavaly, milliók fogják nézni, és drukkolnak majd a 17 éves ikerpárnak, akikben valóban van valami, csak aztán nehogy CKM-címlap és vállalati haknik jelentsék a végállomást.
Fotók: RTL Klub/Bársony Bence
Az utolsó 100 komment: