“Hát jó bulinak tűnik, és ki szeretném magam próbálni ilyen nehéz pszichológiai körülmények között” - vágja rá a kilencvenes évek végének csepeli divatja szerint zselézett hajú fiú, akinek pólóján gyöngyökből kirakva csupán annyi olvasható, hogy I’m the king of everything.

A Való világ szerkesztője bólogat, mosolyog, és már nyújtja is a sorszámot, hogy akkor egyes asztal, a fiú pedig úgy távozik, hogy eszébe sem jut, hogy némi ellentmondás feszül a jó buli és a nehéz pszichológiai körülmények közt. Bemagolta, elmondta, mint az Anyám tyúkját, végül is magyar órán sem akadékoskodunk, hogy mégis mi a szart keres az a tyúk a szobában ott bent.

A Való világ 5 szereplőválogatásán, mit szereplőválogatásán, castingján naponta 1400 embert várnak, de jó, ha 700 eljön azok közül, akik jelentkeztek, majd az RTL Klub megerősítő emailjére is újból, előre megfontoltan válaszoltak. Egyébként 38 ezren írtak a csatorna felhívására, de sokan útközben meggondolták magukat, és él azért az országban néhány ezer vicces ember is, aki a barátja, a szomszédja, vagy Gyurcsány Ferenc nevében jelentkezett a műsorba.

Még így is hat napig tart a casting első fordulója, ezért a valódi elbeszélgetés előtt a szerkesztők kénytelenek voltak egy előszűrőt is beépíteni a rendszerbe: a bejárathoz beosztott castingszakemberek másfél perc alatt szétválogatják az embereket, az érdektelenek mennek a vigaszágra, az érdekesek meg a valódi castingra. Olyan ez, mint egy tömegszerencsétlenség, ahol a mentősök reménytelenekre és még menthetőkre osztják a sérülteket, csak itt mintha a reménytelenek kapnának több figyelmet.

Hunyorgunk picit, aztán sajnos nekünk is gyorsan rááll a szemünk: még meg sem szólal, de már tudom, hogy kollégiumban lakik, és a haverjai beszélték rá, hogy jelentkezzen, mert péntek este két sör után mindig olyan vicceseket mond, vagy szoláriumszalonban dolgozott, de nem bírta a lélektelen robotot, és inkább a médiában próbálná ki magát. A fiúk hetven százaléka munkanélküli, vagy főiskolára jár, a lányok pedig táncolnak és modellkednek. Negyed óra alatt az az érzésem támad, hogy ha tényleg ennyien élnek nálunk abból, hogy a seggük rázzák főállásban, szigorúan szexmentesen, akkor Magyarország valójában egy bollywoodi romantikus vígjáték tömeges táncjelenetekkel, csak nekem nem tűnt még fel soha.

Másfél percenként mozdul a sor, az árut a szigorú minőségellenőrök osztályozzák, az első osztályú minőség megy a csontozóba, a másodosztályú pedig a darálóba. Azért a vigaszágra jutott jelentkezőkkel is elbeszélgetnek a valóságshow munkatársai, de legfeljebb minden négyszázadik kerül vissza a castingba. Akikről három kérdésből nem derült ki, hogy a megszokott sablonválaszok mögött valójában egy vérbő Alekosz vagy VV Évi rángatja veszettül a botkormányt.

“Én egy kétszínű ribanc vagyok” - mondja a lány, és közben úgy mosolyog, mint egy szalonspicces óvónő a kiscsoportosok anyák napi ünnepségén. A castingszakemberek pedig támogatóan bólogatnak, mintha csak azt mondta volna, hogy szép időnk van. Megszokták már, hogy valaki a legelején közli, hogy ő márpedig kurva és akár főműsoridőben is feldug magának egy egész étkészletet. És amúgy sem ez a válogatási szempont, ahhoz, hogy valaki a Való világba kerüljön, nem pornósnak, hanem karikatúrának kell lennie. Hiszen a Való világ egy szappanopera, nem árnyalt karakterekkel dolgozik, hanem messziről, olvasószemüveg nélkül is könnyen beazonosítható személyiségjegyekkel.

A lány azért továbbjut, hiszen ármánykodásra minden eddiginél nagyobb szükség van: amíg ugyanis az előző szériát az érzelmek rángatták, addig most a taktikára akarják helyezni a hangsúlyt a valóságshow készítői. Szeptembertől Alekosz nagyon ki fog cseszni Olivérrel, Gigi pedig mindkettőjük ellen szövetkezik majd Évivel.

“Nagyon szeretek olvasni, azt szeretném, hogy az én életem is úgy olvassák, mint egy könyvet” - ismétli már harmadszorra a huszonéves bölcsészfiú a jó előre felépített metafórát. Aztán pár perc alatt kiderül, hogy valójában csak dugni akar, de nagyon, mert a kézműves szerelmes versek már a filozófia szak folyosóján sem túl eredményesek. Ő a kivétel, bár tavaly két diplomás is megfordult a Való világ castingján, azért az nem megszokott, hogy a szereplőválogatáson az orális szex helyett inkább Heideggerről, meg az abszolút boldogság lehetetlenségéről beszélgessenek a szerkesztők a jelentkezőkkel.

“Nincs más lehetőségem. A Való világ nekem egy esély, hogy feljöhessek Pestre” - mondja egy természetellenesen széttartó szögű melleket viselő harmincas nő, amikor arról kérdezem, hogy mégis miért jelentkezett a műsorba. Félve felvetem, hogy sokan felnőttfilmekből próbálnak megélni, ő mit szól ehhez, mire habozás nélkül rávágja, hogy több száz dupla análból sem jönne össze egy lakóparki garzonlakás a fővárosban. Legalább tisztában van az ingatlanpiaci árakkal.

De nem ő az egyetlen, aki reménytelenségre hivatkozik, amikor arról kérdezik, hogy miért akar hónapokra beköltözni tizenöt ismeretlennel egy kétszobás, bekamerázott házba. Egy szabolcsi pár a gyermekvállalás kedvéért még a kamerák előtt is hajlandó lenne aktusra, akár másokkal is, egy borsodi férfi pedig bevallja, hogy ő ugyan nem akar celeb lenni, de nem jutott eszébe más, hogy kifizesse a jelzáloghitelét. Ez pedig már nem a szoláriumszalonban unatkozó hobbipornósok világa, ez már nem könnyed, délelőtti seggrázás egy áporodott szagú sztriptíz bár rúdjánál. Ez a sáros bekötőút végi valóság, a 22-es számú italmérésből részegen kitámolygó kilátástalanság, ami kérdés nélkül gyomorszájon vág.

De legalább ők nem azt válaszolták, hogy jó bulinak tűnik, meg az összezártság nagy próbatétel.