Van az úgy, hogy van egy jó elképzelés, tán még megfelelő színészeket is összeszednek hozzá, sőt, a történettel sincs különösebb baj, mégsem áll össze az egész egy fogyasztható sorozattá, mert apróságok miatt szétesik a történet. A Necessary Roughness pilotja nagyon felemásra sikerült, talán a hosszabb játékidő miatt, vagy a túlhúzott jeleneteknek köszönhetően, de valami nem stimmel vele.

Pedig a történet pont olyan, amit a pasik és a csajok is meg tudnak nézni, a nőknek ott a megcsalt feleség története, aki kirúgja a fasziját és inkább egyedül neveli a gyerekeket, de mellette randizni is akar, a pasiknak meg persze a futballos szál, hiszen a nő egy amerikaifutball-csapat mellett kap melót, az lesz a feladata (a pilotban legalábbis), hogy a csapat eltévelyedett sztárocskáját, a hiperszuper szélső-elkapót észhez térítse.

Innentől nem nehéz kitalálni a történet egyik részét, a beképzelt futballista leszarja a pszichológust, aki hipnózisban próbálja kezelni, és azt sulykolja bele, hogy a labda egy baba, és nem szabad elejteni, ez elsőre nem megy, és másodikra sem, ettől a futballista ideges lesz, de nem adjuk fel, és a végén minden jóra fordul, még a nő is kimegy egy meccsre, és igen, emberünk elkapja a tojáslabdát.

Ez az a szál, ami pont olyan mint amilyennek lennie kell, se meglepetés, se semmi, sajnos főszál lesz belőle, a nő a csapat többi tagját is kezelgeti majd, szóval hetente kapunk heroikus küzdelmet a gyermekkori démonokkal és az utolsó öt percre feltámadó játékosokkal. A másik fontos vonal, a családi, addig és akkor működik, amikor a főszerepet játszó Callie Thorne nem esik ki a szerepéből, hanem (gondolom) saját életéből merítve játssza el az egyre elvaduló lánya sorsa felett aggódó anyát.

A két karakter kapcsolata érdekes és működik - a csapat segédedzőjével való romantikázás viszont rohadtul nem, a vacsora egyenesen kínos, különösen Thorne játéka, aki annyira kiesik a szerepéből, amilyet még soha nem láttam pilotban. Ha ezt a szálat, illetve a válásban részt vevő magánnyomozósat nem erőltették volna, sokkal kerekebb lett volna a történet, de majd meglátjuk - én a második részre azért még maradok. Értékelés: 2,5/5.