Véget ért az AMC új üdvöskéjének első évada, leköszönt a The Killing, amit a kritikusok egészen a 13. epizód utolsó öt percéig még az évad eddigi legjobbjának tartottak, és aminek Emmy-díjakat követeltek már hetek óta. Amint azonban véget ért az ominózus finálé, és annak utolsó öt perce, a kritikusok lieblingjéből első számú közellenség lett, Veena Sud készítő helyében nem mernék utcára sem menni, csak csuklyában, mert még valaki szájba vágja egy Maffiózók- vagy Lost-összessel.

"A tévétörténelem legrosszabb évadzárója", "Ilyen gyáva befejezést a Maffiózók óta nem láttam", "Minden szava hazugság volt", "Így nem lehet megvezetni a nézőket", "Az első perctől hiteltelen volt", dühöngtek a kritikusok, a Twitteren is elszabadult a pokol, és a pokolba (na jó, a faszba) kívánták az írókat, a showrunner/készítő Veena Sudot, még a színészeknek is kijutott bőven az anyázásból. A legjobban ennek vélhetően David Chase (Maffiózók) és a Lindelof-Cuse kettős örül (Lost), mert az internetes gyűlölködő folklór végre talált magának egy új célpontot.

A The Killing egy 13 részes, egy nyomozás két hetét felölelő, sötét, depressziós krimi volt, ami az első perctől az utolsóig hű maradt önmagához és a dán eredeti európai értékeit megtartva próbált az amerikai nézőknek elmesélni egy történetet, illetve annak első részét. Azt ugyanis a készítők soha, egy percig nem állították, hogy az első vad egy kerek egész lesz, lezárt történetszállal, ezt rajtuk számon kérni hatalmas ostobaság.

Az utolsó rész pont olyan volt, mint az előzők, amit én imádtam ebben az évadban, azt itt is megkaptam, és valahogy sejtettem, hogy a gyilkos az nem az lesz, akire ráverték a balhét a 12. epizódban, így engem nem ért meglepetés. Nem tartottam illogikusnak az évadot, kifejezetten élvezte, hogy szinte minden részben újabb gyanúsítottak kaptunk, nekem hitelesnek tűnt a gyász öt stádiumának ábrázolása is (a Rosie Larsen anyját alakító Michelle Forbes nagyszerű volt) és nagyon várom a második évadot, hogy megtudjam, miért vágta át Holden Lindent és okozta Richmond halálát.

Az utolsó öt perccel sem volt bajom, Belko motivácója nyilvánvaló volt, nem értem, miért akadtak ki ezen és Holden árulásán a nézők, illetve igen: a The Killing a Trónok harcához hasonlóan nem a tradicionális történetmesélést és az évek óta a nézők agyába égetett karaktereket sulykolta, és ezzel alaposan felbőszítette a kritikusokat, akik egy egyszerű lezárást vártak a sorozattól, a geci politikus nyírta a ki a lányt., a második évadban meg nyomozzunk a szakszervezeti vezetők vagy a masiniszták után, mindegy.

Veena Sud egy interjúban elmondta: a dán verzió 20 részéből még maradtak olyan elemek, amiket szeretne felhasználni a második évadban, ennek én, aki azt még nem látta, örülök. Annak is, hogy még a következő évadban megtudjuk, mi történt Rosie Larsennel, és kapunk egy másik ügyet is, legalábbis elkezdik a nyomozást, és ez is jó, mert egy potenciális harmadik évad alapjait rakják le.

Akik panaszkodtak, nagyjából egy szűzkurvához hasonlították az első évadot, várták a kielégülést, a katarzist, és nem tetszik nekik, hogy kék herével keltek fel a tévé elől. Biztos velem van a baj, de nekem nem volt ilyen érzésem egy percig sem. Nálam az évad közel tökéletesre sikerült.