Két éve döntöttem úgy, hogy a nyomozós sorozatdömpinget lecsökkentem, és a kábeles sorozatok mellett a netnwork tévékből két-három epizodikus zsarus sorozaton kívül nem vagyok hajlandó többet nézni, mert idegesítően sablonos mind. Maradt a Gyilkos elmék és a Law&Order SVU, a két legbetegebb, legsúlyosabb sorozat az országos tévéken. Jövőre már csak egy marad nekem, mert Chris Meloni (és az évad felétől) Mariska Hargitay nélkül nem érdekelnek New York deviáns állatai. Spoileresek leszünk.

Valahogy így kell évadot zárni cliffhanger nélkül, megrázó, akár karaktereket elbúcsúztató epizóddal, ami után csak ül az ember zsibbadtan, és szeretné nem megtörténtté tenni az elmúlt 42 percet. Pedig milyen jó kis rutinügynek indul az egész, Stabler és Benson egy gyilkossághoz megy ki, az áldozat egy nő, akit két éve megerőszakoltak (az ő ügyük volt), az erőszaktevő meg most fog bírósg elé állni. Aki látott már krimit, azonnal vágja, a lóvés tettes elintézte a nőt, vagy saját maga (ha hülye), vagy mással, ahogy az szokott lenni. Innen aztán a történet vesz pár fordulatot, és kiderül, hogy a gyilkosságot elkövető hajléktalan (a Terriersből átszipkázott Michael Raymond-Jones) érinthetetlen, legalábbis első blikkre, mert egy szövetségi ügyben is érintett, és így tovább.

Ettől persze még megoldják az ügyet 42 perc alatt, ahogy kell, ez a sorozat is pont olyan szabályok mentén működik, mint az összes CBS-széria - de az utolsó jelenetsor a kislánnyal, majd Stabler reakciójával (lelövi az anyja gyilkosaira tüzet nyitó lányt) iszonyú nagyot üt, és nem mellesleg tökéletesen alkalmas Chris Meloni kiírására (a színész nem írta alá új szerződését, és nemigen jelenik már meg többé a sorozatban), hiszen egy ilyen trauma után érthető lenne, ha letenné a jelvényt. Sajnálom, hogy így alakult a sorozat sorsa, a következő évadzáróba tuti belenézek, de egy sorozattal kevesebb lett a heti menümön. Értékelés: 3,5/5