Bruno Heller, a Mentalista készítője (a Róma befejezése után kezdett bele a sorozatba) azt nyilatkozta egyszer, hogy Red John legalább olyan fontos a sorozat szempontjából mint Patrick Jane, mert ha a nemezis megszűnik létezni (elfogják, meghal, stb.) akkor az első számú motivációjától fosztják meg a főhőst, aki a családját lemészárló sorozatgyilkos miatt állt be botcsinálta rendőrnek. A Mentalista, amellett, hogy pont ugyanolyan procedurális sorozat, mint a CBS-szériák 80 százaléka, még mindig tud valami olyan pluszt nyújtani, hogy ne kínlódva nézzünk végre egy-egy random epizódot. Spoileresek leszünk.

A második évad után úgy voltam vele, hogy nyári darálásra, tengerparti üldögéléshez kiváló lesz a Mentalista, az évadot szorgosan töltöttem, de nem néztem, kivéve a duplarészes finálét, mégis képbe kerültem két perc alatt. Ettől is annyira kedvelt műfaj az epizodikus sorozat, 22 részt is kihagyhat az ember, mégis megért mindent, ami az évadzáróban történik, ráadásul azt előre lehetett sejteni, hogy Red John az évad első öt epizódja után megint előkerül, mert vele lehet cliffhangert gyártani, ráadásul nem is akármilyet.

Hajlok arra, hogy Bradley Whitford volt Red John, és arra is, hogy Jane kinyírta nagy ellenfelét, azaz az évad egyik legjobb cliffhangere nem red herring, hanem az, aminek látszik (aztán majd Heller jól átbasz a következő évadnyitóban). Ha pedig így van, akkor sokkal izgalmasabb lesz a folytatás, mint várjuk, hiszen megszűnt a mozgatórugó, nincs már miért nyomoznia Jane-nek, aki csak azért állt be a képzeletbeli CBI nevű szervezethez, hogy családja gyilkosának nyomára akadjon, és csak mellékesen old meg ügyeket.

Maga a duplarész tartogatott pár meglepetést, kezdve a bombás üggyel, folytatva a Red John-t támogatók széles körével és bezárva Van Pelt faszijának árulásával, bér az utóbbit lehetett előre sejteni, valahogy a karakterről nem az jött le, hogy annyira szerelmes lenne a vörös rendőrnőbe. A zárójelenet viszont zseniális volt, a szócsatától a pisztoly megmutatásán keresztül Red John arroganciájáig. Whitford és Baker kettőse tökéletesen működött, a legeslegutolsó mozzanat a teával pedig állati jó volt. Így kell nézőket szerezni a következő évadra, bravó. Értékelés: 4,5/5.