A sitcom harmincperces műfaj, ez világos, elég kemény nettó 22-23 percnyi viccet és értékelhető történetet összeszedni egy hétre, teljesen felesleges mindezt elhúzni egy órára, mint az Office évadzárójában tették - megfejelve egy halom vendégsztárral akikkel viszont az egyébként igen tehetséges írói stáb egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Nem tudom, ki erőltette a duplarészt és a sweeps alatt kötelező vendégsztárözönt, mindenesetre többet ártott a sorozat jövőjének, mint használt.

Steve Carell távozása érzékenyen érinti a készítőket, hiszen olyan karaktert veszítenek el Michael Scottban, akire eddig tulajdonképpen az epizódok 90 százalékát építették. Ki pótolhatta volna mondjuk Jack Bauert a 24-ben? A folytatásra mindenképpen kell egy főnök, azzal viszont nem értek egyet, hogy feltétlen kívülről kellene hozni valakit, nagy, ismert nevet, akit a marketingesek szépen tudnak csomagolni. A szereplőgárda ugyanis mostanra elért arra a pontra, hogy más dinamika mentén haladva, de működik Scott nélkül is, elő lehet léptetni valakit belülről, teszem azt Darylt vagy Andyt, ne adj isten Jimet, akiről eddig ugye szó sem esett.

A vendégek közül istenigazából senki nem volt meggyőző, ráadásul Gervais-ról, Arnettről, Romanóról és Carrey-ről előre lehetett tudni, hogy nem fogja elvállalni a melót, mert vagy visszatérő sorozatuk van (Romano), vagy egy újoncban kaptak főszerepet (Arnett), vagy túl drágák (Carrey), vagy előre megmondták, hogy nincs az az isten, hogy elvállalják (Gervais). Maradt tehát James Spader és Catherine Tate, akik közül Spader volt a jobb, és lenne a megbízhatóbb választás, kellőképpen vicces és az amerikaiaknak szimpatikus figura, nagy(obb) név, és már bizonyított részben komikus szerepben is (Boston Legal), míg az angol humorista a tengeren túl kb. annyira ismert, mint Osvárt Andrea, és még a beugrója sem sikerült túl jól.

Nem tudom, mi lesz a folytatással, mindenesetre Gabe távozása jót tesz az irodai románcnak, Stanley nagyobbik lányának érkezése és az új főnöki titkárnő a vérfrissítést is lerendezi, ha én lennék a producerek helyében, nem erőltetném Cahterine Tate-et vagy James Spadert, mert a látottak alapján kilógnak a sorból, és ha a közönség nem kattan rájuk az első percben, akkor oda a gondosan felépített renomé, a nézettség esni fog, és a sorozatnak lőttek. Ne legyen igazam.