Újabb évad, újabb rejtélyek, újabb érkezők, de más semmi: a Született feleségek hetedik évada ugyan egy fokkal jobban sikerült, mint az azt megelőző, de az első kettő frissességét, varázsát ennek sem sikerült felidéznie. A kép után spoileresen.

Az a legnagyobb bajom ezzel a sorozattal, hogy két karakteren kívül (Lynette és Bree) senki nem fejlődik. Susan idétlen, és nem jön össze neki semmi, megtapossák, vesebeteg lesz, előtte meg internetes szoftpornós, de még ez sem elég ahhoz, hogy jottányit is változzon a személyisége. Gaby dettó, a lányáról kiderül, hogy nem az övé, mégis csak saját magára képes gondolni, és így tovább. Ez iszonyú egysíkúvá teszi a történeteket, amiken még Felicity Huffman és Marcia Cross játéka sem nagyon tud segíteni, pedig ők legalább színésznők a másik kettővel ellentétben.

Az idei évad nagy talánya, a mi a fenét akar Paul Young a Lila akác közben, illetve az ehhez kapcsolódó, kolumbiai szappanoperákból átemelt mellékszál a feleségről meg annak sitten levő anyjáról nem volt olyan ütős, mint vártam, bár Paul okozott pér meglepetést - a sittesek beköltöztetése például kifejezetten vicces volt, a midseason-fináléval pedig különösebb bajunk nem is lehetett. Az évad új szereplője, Vanessa Williams is erősebb volt, mint várta, az elkényeztetett, pénzhajhász ribancot kiválóan hozta, és Felicity Huffmannal nagyon fasza közös jelenetei voltak.

Ami az évadzárót illeti, ha mást nem is, Marc Cherry azt nagyon jól tudja, hogyan kell csúcsra járatni egy-egy epizódot, a Scavo házaspár válásközeli élményét és Gaby mostohaapjának kinyírását patikamérlegen kimért izgalmakkal tálalta, minden a helyén volt, akkor és ott döbbentünk meg és szorult ökölbe még a talpunk is, amikor kellett, csak épen az újdonság első évados varázsa, na az hiányzik már az egészből.