Az Éden hotel azon kevés magyar valóságshow egyike, amiben nem a néző véleménye határozza meg, hogy ki esik ki, nem neki kell alakítania az eseményeket, arra ott vannak a játékosok és ahogy minden más hasonló produkció esetében a műsort irányító kreatív gárda. Ez a formátum közelebb áll ahhoz a valóságshow-típushoz, ami leginkább lemodellezi a valóságot, ahol egy csoport viselkedésébe és az azon belüli történésekbe a megfigyelő nem szólhat bele. Pejkó Ádám az Éden hotel első évadának egyik legmeghatározóbb játékosa volt, míg a valóságshow-kban elég szokatlan módon, fel nem áldozta magát csak azért, hogy egy játékostársát megmentse.

"Ha egy évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy szerepelni fogok egy valóságshow-ban, kiröhögöm. Volt egy hatéves kapcsolatom, aminek vége lett és ez elég keményen érintett. Környezetváltozásra volt szükségem, kapóra jött az Éden hotel. Bementem a castingra, végigcsináltam a rostákat, ott álltam fürdőgatyában a válogatók előtt és beszélgettem a pszichológussal is."

A kiutazás előtt pár nappal egy sürgősségi fogászati beavatkozáson esett át, ami majdnem meghiúsította a részvételét. "Nem elég, hogy nem repültem még soha, a frissen kezelt fogam, illetve az ínyem a húsz órás út alatt iszonyúan feldagadt, lilás színben játszott és persze fájt is. Amikor leszálltunk Bogotában, a velem utazó stábtagok máris telefonáltak a bázisra, hogy szarban vagyunk, ilyen fejjel nem lehet kamera elé állni. Aztán egy nap pihenés után lelohadt az ínyem, valaki meg azt mondta, a légnyomáskülönbség miatt lehetett."

A beköltözés utáni este Ádámék már azt találgatták, mi lesz ennek a játéknak a vége. "Nem láttuk át pontosan, hogyan ér majd véget az egész, hogyan fognak majd fogyni a játékosok, de azt megbeszéltük, hogy így tízen tartjuk magunkat a végéig, aki bejön, az hullik, véd- és dacszövetség, míg a halál el nem választ. Bár tudtuk azt, hogy itt bármi megtörténhet, arra mégsem számított senki, hogy lesznek váratlan fordulatok, mint Dani távozása vagy a védettségek. Tünde érkezésétől kezdtem el igazán komolyan venni az egészet, és megpróbálni bent tartani a legtöbb eredeti játékost. Amikor később kiakadtam, például Gáborra, akkor sem azért lettem ideges, mert nem úgy történtek a dolgok, mint ahogy elképzeltem, hanem azért, mert nem beszéltük meg előtte, hogy mit terveznek, és ezzel nem csak saját magukat, hanem másokat is bajba sodortak."

A hétköznapok meglehetősen ingerszegények voltak, Ádám szerint a társaság nagy része legszívesebben aludt, vagy nézett maga elé, míg ők Danival és Kristóffal folyamatosan szórakoztatták magukat. "Nem volt olyan nap, hogy ne lett volna valami idióta beszólás, szívatás, egymás húzása, bármi, ami megtörte a monotómiát. Megértem a szerkesztőket, hogy nem minden adásba vágtak be ilyen jeleneteket, a műsorhoz a dráma kell, egymás fúrása, ki, mit tervez, és így tovább, de ennél azárt jóval több minden történt." A hotel egy sziklaoromra épült, egyik oldalról teljesen nyitott építmény, aminek a pozitív oldala a gyönyörű kilátás, a negatív meg az, hogy ki volt téve az időjárás szeszélyeinek.

"Volt egy olyan időszak, vagy tíz nap, amikor nem láttuk a napot. Egyik reggel beborult, elkezdett esni, és abba sem hagyta, a szél meg folyamatosan fújt. Estére a stábtól kaptunk pulóvereket, mert rendesen fáztunk, és a szar időben nap közben sem nagyon lehetett mit csinálni. Ekkor, kínunkban találtuk ki az Éden sorsokat Danival, hátha felrázzuk kicsit a társaságot. Azt hiszem jól sült el, mi nagyon sokat röhögtünk közben."

Az összefoglalókban is lehetett látni, hogy nem minden párválasztás és pandora (ez egyfajta tetemrehívás, a lakók kérdéseket tesznek fel egymásnak névtelenül) a kinti ceremónia helyszínen zajlott, ahol eredetileg elképzelték a készítők. "Az időjárás miatt néhány dolog változott, volt, hogy estére tervezték a párválasztást, de akkorra vihart jósoltak, hogy kénytelenek voltak már délután kivezényelni minket, máskor meg olyan meleg volt, majd megsültünk, negyven fokban ültünk a pandorán egy órán át, fogytam vagy két kilót. Persze a környezet itt is szenzációs volt, a háttérben a gyönyörű táj, mintha a dzsungel fölött ülnénk, úgy nézett ki az egész."

Szandrát korántsem tartja olyan jó játékosnak, mint amilyennek az összefoglalókból tűnik. "Amit az összefoglalóban láthatnak a nézők, az Szandra egyik oldala. Más napi 48 percet látni belőle, és megint más, ha 24 órán át össze vagy vele zárva. Volt például egy olyan periódusa, a második védettsége előtti napokban, amikor le sem jött a szobából, mert úgy gondolta, hogy megy haza, mivel egy lánnyal több van. Attól nem lesz valaki jó stratéga, hogy mindenkivel megutáltatja magát, márpedig Szandrát senki nem szerette a hotelben, még az alkalmi beköltözők sem, akikre egyből rárabolt, hogy eldicsekedjen nekik hőstetteivel. Kétszer volt védett, három másik héten meg faszik jöttek a villába - így könnyű a nagy taktikus szerepében tetszelegni. Azt nem vitatom, hogy nagyszerű karakter volt, és a műsor szempontjából nagy szükség volt egy ilyen megosztó személyiségre, de az utolsó hetemen már ott tartottam, Niki kezével adok neki egy pofont, annyira az agyamra ment."

Az interjú első részét a Veveten közöltük, itt a link.