A Trónok harcában Jaime Lannistert, az egyig legelvetemültebb gazembert alakító Nikolaj Coster-Waldau az életben egy kifejezetten megnyerő modorú férfi, akiről mégis lejön már az első pillanatban, hogy filmsztár. A haja sem olyan gondosan besütött/befésült szőke zuhatag, mint a tévében, hálistennek. 41 éves, a mai napig Dániában él családjával, és már alakított halhatatlan nyomozót is egy amerikai tévésorozatban.

"Jamie Lannister nem is annyira rossz ember" - kezdi megjátszott sértettséggel a hangjában, amikor arról kérdezem, szeret-e negatív karaktereket játszani. "Borzasztó, kimondhatatlanul gonosz dolgokat művel, de csak azért, mert ez az egyetlen út a családja biztonságához. Az fogott meg benne, hogy iszonyú lekezelő mindenkivel, de amikor a testvéreivel beszél, teljesen más arcát mutatja, és látni benne a jót, az értékeset is. A történet előrehaladtával azért kiderül majd, hogy nagyon is jó oka volt minden, első blikkre gonoszságnak tűnő tettére."

A regényben és a filmben is csak Királyölőként emlegetett Lannister fiút egy Hitler ellen merényletet elkövető SS-tiszthez hasonlítja, mert a Trónok harca előzményeiben saját kezűleg ölte meg azt a királyt, akoinek a védelmére felesküdött. "Jó oka volt rá, a királynak ugyanis elment az esze, és embereket égetett el elevenen a trónteremben. Még jó, hogy ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy vajon nem vesztette érvényét az esküje, ha annál, akinek tette, ennyire elgurult valami?"

A szerepre sokat kellett készülnie, mert Jaime Lannister a birodalom egyik legjobb kardforgatója, és nem akart leégni. "Az kellett volna még csak, hogy a nézők egy idétlen pasit lássanak benne, akinek úgy áll a kezében a kard, mint egy fakanál, és a lovon sem tud természetesen viselkedni. Meg kellett tanulnom úgy bánni a fegyverrel, mintha gyerekkorom óta ezt csinálnám, de őszintén szólva nagyon élveztem a dolgot."

Waldau szinte akcentus nélkül beszél angolul, mert mindig is arra készült, hogy Hollywoodban vállaljon szerepeket. "Az iskolában megtanultam a nyelvet, később a beszédtanárok pedig azt a dialektust segítettek elsajátítani, amihez az adott szerepre szükségem volt. Nincs ebben ördöngösség, csak rengeteg meló és elszántság. Az is sokat segített, hogy a színművészeti után egy időre kiköltöztem Angliába, a nővéremhez, és otthon csak angolul kommunikáltunk, és rengeteg tévéműsort néztem."

Hollywood és különösen a sorozatvilág előszeretettel alkalmaz európai színészeket, Waldau szerint azért, mert Európában más hatások érik az embert, ő például a francia újhullám filmjein nevelkedett. "Alapvetően ennyi előnyünk lehet az amerikai kollégákkal szemben, bár találkoztam olyannal is, aki többet tudott Truffaut művészetéről, mint én. Ugyanúgy el kell mennem a szereplőválogatásokra, mint mindenkinek, az ügynököm leszervezi, én felülök a repülőre, kiutazom, megcsinálom, hazajövök és várok. Csak a távolságban különbözik a dolog. Amerikai karrierem egyébként akkor indult be amikor elkészült a Nightwatch című, Dániában forgatott filmem amerikai feldolgozása, és Ewan McGregor ügynöke felajánlotta, hogy segít, mert van bennem lehetőség."

Jason Momoához hasonlóan Waldau sem volt odáig a szexjelenetekért, mert kínosnak érezte az egész szituációt. "Lena Headey, a testvéremet és egyben szeretőmet alakító színésznő kiváló partner volt ebben, megbeszéltünk mindent előre, te akkor most felemeled a lábad én meg előrébb csúszok, és így tovább, ez sokkal könnyebbé tette a dolgot. Az első epizód végén látható szeretkezésnek volt egy olyan verziója, amiben mindketten tökpucérok vagyunk, remélem az összes másolatot elégették belőle. A bulvárlapok persze örülnének, ha kiszivárogna egy példány."

Azt a bizonyos toronyjelenetet egyébként nagyon fontosnak tartja, mert a karakter motivációját itt vázolja fel a nézőnek. Nem tartja magát fantasy-rajongónak, de szereti a jó könyveket, és a Trónok harca lekötötte, bár csak akkor olvasta el, amikor megkapta a szerepet. "Nem is nagyon lehet besorolni egyetlen műfajba sem, egy elképzelt világban játszódó, de nagyon is ismerős karakterekről szóló lovagregény ez inkább, az első kötetben a mágiának vagy varázslatnak nem sok szerepe van. Jó, a nyitójelenet az kicsit elrugaszkodik a valóságtól, de a könyv ettől függetlenül nagyon jó."

Az első forgatási napra szívesen emlékszik vissza, mert ekkora díszleteket még sehol nem látott. "Kiszálltam az autóból, benyitottam az ajtón, és egy tökéletesen megtervezett középkori világban találtam magam. Lenyűgöző részletességgel készítettek el mindent, az utolsó szögig. Ilyenkor az embernek óhatatlanul is megindul a fantáziája, hevesebben ver a szíve, mert tudja, hogy nem csak az ő játéka adja majd el a produkciót, hanem minden, amit maga körül lát, és ez kifejezetten izgalmas."

Kreatív energiáit nemcsak a színészetben éli ki, írt már forgatókönyvet, és producerként közreműködött egy kisebb dán filmben. A következő lépés a rendezés lesz, mint mondja, de a dán filmművészet helyzete nem igazán mondható rózsásnak. "Lars von Trier óta mindenki azt hiszi, hogy Dániában fenékig tejfel a filmesek élete, pedig a filmek állami támogatás nélkül nálunk sem készülnek el. Szeretnék létrehozni egy független finanszírozásból működő céget, de sehol nem tartok vele, pedig évek óta dolgozom rajta. Ahogy mostanában állnak a dolgok, még egy ideig ez is csak egy álom marad. Nem baj, van miért melózni."

A Trónok harca hétfő esténkét látható az HBO műsorán. Az interjú elkészítésében nyújtott segítségért köszönet és pacsi jár az HBO-nak.