Szegény Slater, legutóbbi két sorozata jó nagyot hasalt, pedig az egyikben (My Own Worst Enemy) még volt is fantázia, a másikat (The Forgotten) meg eleve nem kellett volna sem elvállalni, sem megírni, de mindegy. A neve azonban még így is túl jól cseng ahhoz, hogy a producerek csak úgy hagyják parlagon heverni (bár az imdb.com szerint amúgy sem egy otthonülő típus, hiszen tíz filmje készül éppen), és berángatták a Fox midseason vígjátékába.

A Breaking In-ben Slater egy olyan biztonságtechnikai cég főnökét alakítja, ami arra szakosodott, hogy a megrendelők rendszereit tesztelje, és azt mérje fel, hogyan lehet azokba betörni. A karaktert mintha rá szabták volna, pont annyira pofátlan és tenyérbemászó a mosolya, mint amilyen Slateré legjobb pillanataiban valaha volt, és mivel nem ő a főszereplő, nem telepszik rá a sorozatra. A központi karakter ugyanis az újonc, akit az a Bret Harrison alakít aki a Reaper buktája óta csak a V-ben láthattunk.

Cameron egy nagyon okos csávó, aki végighackeli magát az egyetemen, tandíjat nem fizet, a vizsgákat pénzért lopja ki társainak, és minden prof szémítógépéhez hozzáfér. Fel is kelti Slater karakterének (Oz) a figyelmét, és beáll a profik közé - innentől egy szimpla munkahelyi komédiának tűnik a Breaking In, az obligát gyökér kollégával, jócsajjal és a helyi nerdklub vezetőjlvel, szóval minden alkotóelem a helyén, ráadásul Michael Rosenbaum képében (a jócsaj faszija) egy kiváló mellékszereplőt is betoltak, hadd röhögjünk még többet.

Röhögni lehet is, mert a betörések, már amennyit a húsz perces, főleg expozícióra koncentráló pilotban megmutattak, viccesek, a munkahelyi szívatások még inkább, Slater meg lubickol a kiismerhetetlen főnök szerepében. Az Idol-felvezetéssel és tízmilliós nézettséggel rajtoló sorozat sorsa a második-harmadik résznél dől majd el, ha hozza a 3,9-es ratinget, nagyon csodálkoznék, ha nem térne vissza jövőre is. Könnyed szórakoztatásra kiválóan alkalmas a sorozat, érdemes kipróbálni.