A CBS veterán realityje a 22. évadra szerda estére költözött, és nekiment az American Idolnak, amivel elveszítette az egyik koronáját (korábban a csütörtök este 8-9-es sáv egyeduralkodója volt, csak az Idol különkiadások, no meg a Flash Forward pilotja bírta megverni tíz év alatt), de érdekes módon a nézettsége a tavalyihoz képest növekedett, köszönhetően a műsor menetében bekövetkezett kis csavarnak. Spoileresek leszünk.

Elöljáróban leszögezném, hogy nem vagyok all-star-évad hívő, és azt sem szeretem, ha korábbi versenyzőket hívnak vissza csak azért, mert a készítők úgy érzik, az adott évad szereplőgárdája nem elég erős ahhoz, hogy az érdeklődést fenntartsa a reality iránt. Nem örültem Steph és Bobby Jon feltűnésének Guatemalában, nem szerettem különösebben az első All-Star évadot, a Fans vs. Favourites is főleg azért volt érdekes, mert a fanok között akadtak jó arcok, és Heroes vs. Villains sem tartozik kedvenc évadaim közé.

Amikor a mostani évadról kiderült, hogy a Redemption Island nevű csavar mellé (erről majd mindjárt) visszarángatják Russellt, a reality történetének egyik leggyűlöltebb karakterét (harmadjára szerepelt, ráadásul zsinórban) és Boston Robot, a Survivor egyik nagy taktikusát (negyedjére), kibírtam röhögés nélkül, mert nekem pont az adja a Survivor (és úgy egyébként minden reality) varázsát, hogy új arcokat ismerhetek meg, átlagembereket olyan szituációban, amibe valahol én is vágyok (igenis, kipróbálnám magam egy szigeten), és nem felépített médiaszemélyiségeket akarok nézegetni ezredjére. Nem vitatom, hogy Russell és Boston Rob jó arc, és dobtak/dobnak is az évadon, de ha nélkülük indult volna a banzáj, nem lett volna hiányérzetem.

A 22. évad másik nagy húzása a második esélyt adó Redemption Island, amire a kiszavazott versenyzők kerülnek, és ahol megküzdenek egymással azért, hogy a jéték egy pontján (tippem szerint a merge idején) egyvalaki visszakerülhessen közülük a többiek közé. Ez nem egy új motívum a Survivorban, legalábbis ami a franchise-t illeti, hiszen a Fülöp-szigeteki és az izraeli kiadásban már sikerrel alkalmazták, csak az amerikaiak vártak ilyen sokáig a meglépésével.

Azzal, hogy epizódonként kapunk egy plusz challenge-t a külön szigeten, át kellett alakítani az epizódok megszokott felépítését is, nincs már két sorverseny hetente, a jutalomjátékot összevonták a védettségivel, nagyobb tehát a tét, nem feltétlenül érdemes csak azért feladni egy védettségi játékot, hogy kiejtsünk valakit, mert bukjuk vele a heti jutalmat is - bár Russell miatt a saját törzse csak meglépte ezt is idén. A Redemption Islandon rendezett versenyek ráadásul rövidebbek, így több idő marad epizódonként a szereplők bemutatására, nem fordulhat elő az, ami tavaly, amikor volt olyan arc, akit az évad közepéig jó, ha öt percig láttunk összesen.

A casting is jól sikerült, kiváló futóbolondokat szedtek össze (Ralph és főleg Special Agent (retired) Phillip) első látásra gyenge, de meglepően erős személyiségű nőkkel és a szokásos alfahímekkel megspékelve. Jó a csoportdinamika, hamar kialakultak az erőviszonyok, és Rob ugyan egyelőre a irányítja az eseményeket (különösen az immunity idolnak köszönhetően), de a Survivorban a legnagyobb butaságok egyike a túlzott önbizalom és magabiztosság, ebbe már nem egy kiváló versenyző belebukott.

Russell távozása nemcsak a dráma miatt tett jót az évadnak, hanem azért is, mert így az ő egója már nem nyomja rá a bélyegét a törzse mindennapjaira, ahonnan nem ésszel szavaznak ki senkit, hanem érzelmi döntéseket hoznak - ez pedig hosszú távon a vesztüket fogja okozni (ha lenne egy csepp eszük, valakit feláldoznak az erős játékosok közül, és direkt a Redemption Islandre küldenek, ahol szépen ellavírozhat, és visszatérhet a megfelelő pillanatban). Jó látni, hogy van még kraft a vén csatalónak számító műsorban, és képes a megújulásra 21 évad után is. Kötelező program.