Shawn Ryan idei második sorozata, a The Chicago Code a kezdet kezdetén még Ride Along címmel bírt, de Ryan, tanulva a semmitmondó Terriers címből és annak hatásából (kutya nem volt kíváncsi az egyébként kiváló sorozatra) a változtatás mellett döntött, és milyen jól tette. A sorozat jó kis ütős zsarudráma lett, valami olyasmi, mint amilyen a Southland is akart lenni, és amilyen a Kemény zsaruk lett volna network tévén. Spoileresek leszünk.

A korrupció igen hálás téma, nehéz úgy megcsinálni egy olyan rendőrös sorozatot, amiben nem a főhős rendőrnek drukkol az ember, ha ez ellenfele egy rohadék politikus, aki azt hiszi magáról, hogy ő irányítja a várost. A The Chicago Code alapfelállása pontosan ilyen: adott a korrupt politikus (Delroy Lindo) és a vele szembenálló, megvesztegethetetlen rendőrfőnök, valamint az önfejű, de eredményes zsaru, akinek a magánélete nincs teljesen rendben.

Jó, sóhajthat fel a gyakorlott sorozatbuzi, de ez miben más, mint kismillió másik sorozat? Van benne annyi plusz, ami kell ahhoz, hogy heti 42 percet erre áldozzak az életemből. Van hát, mégpedig a szereplők, a történetek és a megvalósítás miatt. Jennifer Beals a rendőrfőnök szerepében meglepően kemény és hiteles, Jason Clarke a Brotherhoodban már bizonyította, hogy ha öntörvényű karaktert kell alakítani, őt nyugodtan fel lehet hívni, mert úgy tud nézni azokkal a hideg kék szemekkel, hogy beleborzongunk, az egyik mellékszerepben feltűnő Matt Lauria (ex-FNL) pedig a legjobb újoncot hozza a Southlandben látható Ben McKenzie óta.

A történet pont annyira távolodik el a sablonoktól, amennyire kell neki, Chicago szarban van, mert a szervezett bűnözés központi irányítással működik a városban és a rendőrségen több a korrupt zsaru, mint az egyenes - ezt akarja felszámolni Beals karaktere, aki a klasszikus módszerhez folyamodik, és csak azokat avatja be tervébe, akikben megbízik, ez a kör pedig nagyon-nagyon szűk. A pilot végén még sikerült is egy picit meglepni a szimpatikus latin rendőrgyerek kinyírásával, bár sejthettem volna, hogy ez lesz, hiszen túl fontos szerep lett volna ahhoz, hogy egy ismeretlen színész játssza, de mindegy.

A megvalósítás az, amiben Ryan ismét bizonyítja, hogy többet tud a sorozatkészítésről, mint pár agyonsztárolt network-csillag. Az autós üldözéstől a legegyszerűbb jelenetig olyan beállításokat használ, amiknek köszönhetően végig akcióközelben vagyunk, feszültséget és izgalmat teremt, jók a külső és belső felvételek, nem húzza túl az érzelmes jeleneteket, nem tolja el gyors, felesleges vágásokkal az akciókat sem. Az egyik legjobb húzása az a montázsos-narrálós felvezetés, amit minden főszereplő alá odatol, egy stílusos húzással nagyon sok expozíciót megtakarít magának, nem kényelmetlen dialógusokban tudjuk meg a hátterüket. A The Chicago Code az évad egyik legjobb újoncának tűnik a pilot alapján, csak javasolni tudom mindenkinek.