A Spartacus: Vér és homok című sorozat elhozta a Starz számára azt az áttörést, amit már régóta vártak, lett egy olyan szériájuk, amiről mindenki beszélt, igaz, nem feltétlenül azért, amiért mondjuk a Drótról, de ne legyünk telhetetlenek. A gladiátorból lett lázadó történetének első fejezete számos gyermekbetegségben szenvedett, amiket a hatodik részre vetkőzött le - az Aréna istenei című előzménysorozattól azt remélem, hogy ennél hamarabb észhez tér, mert ugye csak hatrészes lesz. Spoileresen folytatjuk.

Még mielőtt valaki nekem esne kommentekben: semmi bajom nincs a csöcsökkel, bozontos pinákkal és az égig lövellő véroszlopokkal, sőt, felőlem, dugás közben is kibelezhetnek egy trák rabszolganőt, egye fene, akár lassított felvételben is, ha mindez a történet szerves része. Ha ebből kiderül valami az adott karakterről, ne adj isten, előrébb viszi a fonalat, amit ippeg gombolyítunk, akkor tessék csak dugni meg hentelni szorgosan, én leszek a legnagyobb drukker, csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.

Ha viszont a dugásnak azon túl, hogy a 18-34 közötti faszikat a képernyő elé ültesse, más szerepe nincs, akkor kifejezetten idegesít, mert nem szeretem, ha manipulálnak. Az Aréna istenei első epizódja sajnos beleesik a csapdába, a Batiatus-ház felemelkedéséről és a Spartacus előtti gladiátorgeneráció fenegyerekeiről szóló előzménysorozat azzal nyit, hogy lassított felvételben gázolunk a változatosan megcsonkított testekből ömlő vérben, majd dugunk egy jót (lassított felvételben) a biztonság kedvéért. Jön egy kis intrika, majd kezdődik a móka előröl.

Mondom, nem zavar a dolog, csak nem értem. Mit akartak kifejezni például a készítők azzal, amikor Batiatust hülyére rugdossák az utcán, és a verés jelenetei közé ad hoc leszbikus szexjelenetet vágnak? Azon túl, hogy Lucy Lawless megmutathatta a bóti csöcsöket és Jaime Murray is levethetett magáról egy réteg selymet, ennek semmi értelme nem volt. Kár, mert amikor nem akarnak szoftpornózni, a sorozat továbbra is érdekes, jó látni az intrikusokat működés közben, az első évad karaktereinek fejlődését, és így tovább - elég lenne pár pina díszítőelemnek is, tessék elhinni.