Ha az F/X sorozatot készít, illik odafigyelni, hiszen nem nagyon szoktak mellényúlni, és mág az olyan, egy évadnál többet nem megélő szériáik is kiválóan sikerültek, mint a Riches vagy a Terriers, hát még a Rescue Me, a Kés/alatt vagy a Kemény zsaruk. A Light Out esetében még korai lenne ítéletet mondani, hiszen csak két epizód ment le belőle, de az máris látszik rajta, hogy a minőségre megint odafigyelt a kábelcsatorna. Spoileresek leszünk.

A Lights Out egy bokszolóról szól, aki visszavonulása után öt évvel három dologra döbben rá: az éveken át tartó, folyamatos ütlegelés maradandó nyomot hagyott az agyán, és rövidesen a saját nevére sem fog emlékezni, az összeverekedett vagyona az enyészeté, illetve az adóhivatalé, és végül arra, hogy egy dolgot imád istenigazából, mégpedig másokat verni (a ringben persze). A klisék tehát a helyükön vannak, sőt, halmozottan is, hiszen van a sorozatban Bölcs Öreg Bokszedző és Hebehurgya Menedzser is, és ha ez nem lenne elég, az edző a fater, a menedzser meg az öcsi, és hihetetlen, de a kedvenc kávézójukban a húg a pultos.

Miért van az akkor, hogy mégsem kapcsoltam ki a tévét a pilot huszadik percében, amikor a (szar) pénzügyi tanácsokat adó tesó (a Drót második évadában még lengyel dokkmunkást alakító Pablo Schreiber) közli Patrickkel, hogy ugrott a vagyon, de lenne egy kis mellékes meló egy 500 000 dolláros adósság behajtása képében? Azért, mert a kiszámítható felállás ellenére, és a néha igen klisés történetvezetéstől eltekintve a Lights Out kifejezettem szórakoztató.

A ringbe még egy menetre visszavágyó bokszolóval tökéletesen lehet azonosulni, szinte a nézőnek ég az arca, amikor a bingóhúzásokon és ótvar reklémfilmekben haknizó egykori sportember kínlódását nézi, és ugyan megérti, hogy a felesége miért nem akarja, hogy visszatérjen a ringbe (mert az agyát már így is pépesre verték), drukkol Hoytnak, hogy csak egyszer, utoljára, szedje össze magát, és üsse ki az összes fogát a nagypofájú kihívónak.

A főszereplő Holt McCallany átlagon felüli teljesítményt nyújt, teljesen hihetően alakítja az egykori bajnokot, akiből bármelyik pillanatban előjöhet az állat (tessék csak végignézni a pilotot), és nem lehet panasz a fatert alakító Stacy Keach vagy Catherine McCormack játékára sem. Az első két epizód arra pontosan elég volt, hogy be tudjam lőni magamnak, hogy érdekel a széria, és aggódjak a főszereplő sorsáért, ez pedig a mai, minőségi sorozatokban szűkölködő tévés világban nekem bőven elég.