Az insider sorozatoknak megvan a maga varázsa, no meg a saját célközönsége, éppen ezért kissé ingoványos talaj az, amin a Törtetők nyomába eredő Episodes áll. Szélesebb közönséget megnyerni egy annyira bennfentes sorozattal, mint a Törtetők, csak úgy sikerülhetett, hogy Vincent Chase sleppjét nem csak a szakmán belüli szituációkban ábrázolták a készítők, hanem olyan helyzetekben is, amikkel a nézők is azonosulni tudtak. A Showtime újoncának első két epizódja is erre törekszik, egyelőre nem sok sikerrel, de ne írjuk még le a sorozatot, mert van benne potenciál. Spoileresen folytatjuk.

Az egyfajta Hogyan készül Hollywood?-nak is felfogható Episodes történetét az élet diktálta, hiszen mostanában annyi remake és reboot készül, hogy felsorolni is tereh, klasszikusokat és brit sorozatokat vesz elő a sufniból Hollywood, ahelyett, hogy saját ötletekben gondolkodnának. Az újonc arról szól, mi történik, ha egy sikeres szigetországi sorozatba beleszeret egy amerikai network, és el akarja készíteni a saját verzióját - de az eredeti írókkal, hiszen a brit humorhoz ők értenek, az meg - legalábbis az amerikaiak szemszögéből - arisztokratikus, elegáns és ugyan kissé érthetetlen, de attól még eladható.

Aztán persze kiderül, hogy az "imádom a munkátokat" az hollywoodiul azt jelenti, "nem láttam belőle egy percet sem, de jól el lehet adni", és így tovább, a két brit író kissé esetlennek, de okosnak tűnik, az amerikaiak meg idiótának és - én kérek elnézést - kultúrbarbárnak, akik egy bentlakásos fiúiskola igazgatójáról szóló eredeti szériát átíratnak úgy, hogy a főszereplő a tornatanár legyen, mert kell egy szerep a tévébe visszatérő Matt LeBlancnak. Joey egykori megformálója saját magát, illetve annak egy túlírt, szándékoltan klisés verzióját alakítja, aki természetes sármjával meggyőzi lenyűgözi az írókat, és eladja magát a sorozatba (amiért egy teherautónyi lóvét kap), és persze leszarja a művészetet meg az eszméket.

A kissé döcögős pilot és az unalmas running gegek engem eleinte megijesztettek, a Showtime-tól mást, minőségibb sorozatot vártam, de a második epizódra helyrerázódott a dolog, LeBlanc feltűnése sokat dobott a néha unalmas és erőltetett "hú, de kínos ez a helyzet, most mi lesz" panelre felhúzott poénokon. A két angol rácsodálkozása Hollywood működésére egyelőre aranyos, de nekem hosszú távon fárasztó lesz, remélem LeBlanc kap majd nagyobb hangsúlyt a sorozatban, mert mondjon akárki akármit, a csávó igenis vicces.