Az idén 38 éves színésznőnek a kilencvenes években nagy sikereket jósoltak az amerikai magazinok, de pályája nem úgy alakult, mint azt elképzelte volna. Első igazi sikerét az HBO 2006-os The Notorious Bettie Page című filmjében aratta, majd a Börtönvonat Yumába című westernben nyújtott alakításásért SAG-díjra jelölték. A tegnap bemutatott Boardwalk Empire-ben a titokzatos Gillian szerepét osztották rá. Az interjút az HBO-tól kaptuk, köszönjük szépen.
Milyen nő Gillian?
Hú, nagyon nehéz anélkül beszélni róla, hogy valami fontosat el ne kotyogjak… Anya és táncosnő egy személyben. Nagyon fiatal, úgy 13 éves lehetett, amikor teherbe esett, és egyedül kellett felnevelnie a kicsit, aki ott nőtt fel, az öltözőben, a többi táncosnő között. Nagyjából ezt a háttértörténetet ismerjük meg a 12 epizód alatt, de többet nem árulnék el.
Neki is van valami hátsó szándéka?
Már hogyne lenne! Ezt szeretem benne a legjobban. A történetet azonban én sem ismertem előre, menet közben derültek ki az apró nüanszok. Úgy kell ezt elképzelni, mintha bekötött szemmel menne az ember dolgozni. Csodálatos kollégákkal dolgozom együtt, akikben vakon megbízok, és tudom, hogy az írók kiváló szerepet írtak nekem. És továbbra sem tudom, mi fog vele történni a következő epizódban.
Előre tudta, kikkel fog együtt dolgozni?
A pilotban nem szerepeltem, de tudtam, hogy Scorsese rendezte, Terence Winter írta, és azt, hogy az HBO-nak forog, benne lesz Steve Buscemi és Michael Pitt is. New Yorkban élek, itt nevelem a gyerekemet, és folyamatosan olyan szerepeket keresek magamnak, ami mellett megmaradhatok anyának is - ezt semmi esetre sem vagyok hajlandó elhanyagolni. Amikor meghallottam, hogy Gillian szerepére keresnek valakit, felhívtam az ügynökömet, mert tudtam, hogy alkalmas vagyok rá. Szerintem sokan mások is így kerültek be a sorozatba.
Meglehetősen nagy a szereplőgárda.
Sokukat már régről ismerem, például Max Casellát, de az első közös próbán is ismerős arcok fogadtak, akik szintén New Yorkban élnek. Steve Buscemi elképesztően tehetséges színész, és az életben is egyfajta főnök a gárdában. Iszonyú profi és nagyon komolyan veszi a munkát, de saját magát nem, és ez nagyon jó. Egy nehéz eset ebben a szerepben elég sok súrlódást okozhatott volna a szereplőgárdában. Mindenkire érvényes mellesleg, hogy nagyon élvezi a melót, és bízik a sorozat sikerében.
Ezt imádom New Yorkban. Rengeteg csodálatos színész él itt, akikkel öröm együtt játszani. Nem feltétlenül sikerfilmekben, vagy Broadway-darabokban, de ettől még nagyszerű projektekben dolgozunk együtt, és az évek során kialakul egyfajta kapcsolat közöttünk, amit például Los Angelesben nagyon nehéz elképzelni.
A város miatt sikerült ilyen jól elsajátítani az akcentust?
Valahol igen, de New Jersey és New York azért teljesen más világ, más dialektus. Ráadásul a karakterem az eleganciát, a kvázi arisztokráciát képviseli, így az igazi gengszterdumát tőlem nem hallani.
Van kedvenc jelenete?
Nos, van pár, amiben Vincent Piazzával szerepelek együtt, ő alakítja ugye Lucky 
Lucianót… Kiválóan megírt jelenetek ezek, és hálistennek Gilliannek semmi szégyellnivalója nincs bennük. Sőt, mivel Lucky ekkor még csak középsős a gengszteróvodában, Gillian meg is táncoltatja egy kicsit, amit iszonyúan élveztem.
A történet valós eseményeken alapul. Voltak olyan elemei, amik ennek ellenére (vagy éppen ezért) meglepték? Amit nem tudott a húszas évekről?
Attól teljesen kiborultam, hogy a nagykorúságot a 12. életévtől számolták. Jó, a várható élettartam is rövidebb volt, így valahol logikus, de ettől még nagyon durva. Ez volt a legmegdöbbentőbb. Az életkörülmények is nagyon kemények voltak, ha valaki szegény volt akkoriban, nem sok vidám napja lehetett. A különböző társadalmi osztályok között tátongó szakadékkal is érdekes volt találkozni.
Alaposan utánanézett a korszaknak?
Amikor olyan szerepet kapok, amiben egy valós, történelmi személyt kell eljátszanom, akkor minél több információval rendelkezem, annál jobb. Elolvastam a könyvet, megnéztem a Ragtime című filmet, és nagyon sokat beszélgettem John Dunn jelmeztervezővel, aki iszonyú sokat tud erről a korszakról. Az első közös próbán is sok apróságot tudtam meg a többiektől, szóval így állt össze a kép.
Van valami közös Gillian és az ön személyiségében?
Gyakran alakítok kedves, nyílt személyeket, és bizonyos mértékig én is ilyen vagyok, de Gillianben van valami olyan nagyfokú cinizmus, ami rám is igen jellemző. Ezt mások általában nem látják bennem, így nagyon élvezem, hogy a sorozatban ilyen lehetek, és nem az a kedves, aranyszívű lány, akinek a nézők az eddigi szerepeim alapján gondolnak. Tetszik, hogy a végzet asszonyát játszhatom, és egy kicsit belekóstolhatok a sötét oldalba is.
