Felemás epizóddal tért vissza a téli pihenőről a How I Met Your Mother, voltak benne klasszikus poénok és nagyszerűen használták ki a Marshall családja adta lehetőségeket is, nem beszélve a nőgyógyászos szálról, és a 22 perc alatt folyamatosan látható számokról. Van még más is, de csak az ugrás után, mert SPOILERES.

A sitcom utóbbi két évadát nagyjából-egészéből Barney karaktere tartotta életben, de az eheti epizódot nagyon helyesen a Lily-Marshall duónak szentelték (na jó, Robin is kapott egy tűrhető C-szálat, némi erkölcsi tanulsággal), Alyson Hannigan és Jason Segel pedig köszönte szépen, és mindketten bejelentkeztek a legjobb mellékszereplőnek járó Emmy-díjra.

A szépen felépített teherbe eséses poénok, a család alkalmatlankodása, a Barney-hasonmás doki - ezek azok a klasszikus poénok, amik nagyon hiányoztak mostanában a sorozatból, illetve nem is maguk a gegek, hanem az, ahogy azokat előadják/megírják nekünk. A folyamatos visszaszámlálás nekem az első jelenetben gyanús volt, a néha teljesen éthető, máskor random helyeken feltűnő, 50-től csökkenő sorrendben megmutatott számjegyek jelentőségét viszont nem értettem. 

Aztán jött az utolsó jelenet, amihez hasonló drámai másfél perc nemigen volt még a sitcomban. Marshall apja ugyanis meghal, és Lily közli vele a rossz hírt, ami egyszerre megható és iszonyú lehangoló, de hálistennek Segel és Hannigan játéka miatt cseppet sem giccses vagy nyálas, csak szimplán nagyon szomorú. Sok ennyire jól összerakott epizód kellene a HIMYM-nek az évad második felében. Emlékezzünk meg az íróról, mert megérdemli: Jennifer Hendriksnek hívják, Marshall apját pedig Bill Fagerbakke alakította.