Ha túljutunk a harmincadik csatornán, túl még a Filmmúzeumon és a Sport1-en is, ott a távvezérlő legvégén kezdődnek a soha nem látott argentin szappanoperák, a világháborús dokumentumműsorok és a véres természetfilmek. Ott vannak a zsúfolt utcákon összeverekedő szeretők, a minden részben pihe-puha kiskutyákat megmentő állatvédők, a Jerry Springer show-ban egymás fejéhez széket csapkodó leszbikus törpék, és persze a klipekben seggre eső BMX-esek. Egy rakás kis adó, ismeretlen sorozatok és valóságshow-k.

Mint mondjuk a Mantracker az Extreme Sportson. Fogalmam sincs, hogy mégis hogy kerül a kanadai reality erre az adóra, hiszen se félcsőben rohangáló gördeszkások, se lavina elől menekülő snowboardosok nincsenek benne, csak egy jól ápolt szakállú cowboy, aki emberekre vadászik a büdös nagy kanadai semmi kellős közepén.

Mintha Van Damme Tökéletes célpont című b-szériás akciófilmjéből készítettek volna valóságshow-t: egy pár menekül két napon át az őt üldöző vadász elől a fák közt. A különbség csak annyi, hogy ebben a műsorban a gonosz néha mélyen a kamerába néz, és elmondja, hogy mégis mit kell tudni a nyomolvasásról, a tüzelő medvékről vagy éppen a szarvasagancs páfrányról. Talán ezért adják a Science Channelen az Egyesült Államokban.

A Mantrackerben nincs pénzdíj, csak a büszkeség, hogy valakinek sikerült átvernie a nyomában lovagló vadászt, aki mindig egy helybelivel együtt üldözi a szerencsétleneket. A helyismeret ugyebár, miközben a menekülők gyakran hr-asszisztensek és marketingigazgatók, akik akár hatvan kilométert is futnak a titkos végcélig, át a tök ismeretlen, fagyos kanadai tajgán. Éppen ezért nem is meglepő, hogy csak az indulók 29 százaléka éri el végül a célt, a többiekre lecsap a Mantracker. Ez utóbbit úgy kell elképzelni, hogy kőkemény arccal odalovagol a kétségbeesett jelölthöz, majd rezzenéstelen arccal átöleli. Embervadászat, családbarát verzió.

A Mantracker csak majdnem olyan jó műsor, mint a Túlélés törvényei, de hát Bear Grylls behozhatatlan előnye, hogy nem a gonosz embervadászra, hanem a tisztaszívvel köríves rúgásokat osztó Van Damme-ra hasonlít a Tökéletes célpontból. Ennek ellenére a Mantracker az egyik legjobb vadonban játszódó valóságshow, van benne érzelem, meg andrenalin is, és mindezt sikerült úgy filmezni, mintha legalábbis egy kis költségvetésű akciófilm lenne. Ez pedig a körülményeket ismerve nem kis teljesítmény: amikor egy-egy pillanatra feltűnnek a ziháló vagy éppen jeges vízbe merülő operatőrök, kiderül, hogy nem menekülni a legnehezebb. Hanem ezt az egész rohanást egy kamerával a kézben követni.