Véget ért az AMC Rubicon című sorozatának első évada, ami színvonalában legalább olyan magas szintű volt, mint a Mad Men vagy a Breaking Bad, habár akcióban és humorban mindkettőtől elmaradt. Nem is baj ez, persze, miért is lenne, én imádom az olyan lassú, komótosan hömpölygő történetvezetést, amit Henry Brommel elénk tett, volt bőven időnk a karakterekben elmélyedni, megismerni őket, megszeretni vagy szenvedélyesen gyűlölni őket, pont mint a Drót esetében. 

A Rubicon, a már említett Dróthoz hasonlóan egy vaskos regény, amit történetesen nem olvasunk, hanem nézünk. Egy kémregényt ráadásul, a klasszikus John LeCarre hagyományoknak megfelelően, a puzzle darabkáit egyszerre rakjuk össze a szereplőkkel, együtt gondolkodunk velük, hetente egy órára szinte odaülünk melléjük, és mi is próbáljuk megtalálni Kalebet, a titokzatos terroristát.

Éppen ez a lassú tempó az, ami miatt pár jelenet (a fiálé előtti epizódra gondolok) annyira sokkoló, ilyenkor kizökkenünk a viszonylagos nyugalomból, mintha hirtelen nyakon öntenének minket egy vödör jeges vízzel. Szándékosan nem mondok több konkrétumot, mert azt szeretném, hogy minél többen belenézzenek a sorozatba, és kerüljenek a hatása alá, mert megéri. Ha ezért fel kell adni egy Detroit 1-8-7-et, akkor tessék csak bevállalni, nem bánják meg.

Kiváló színészekkel dolgoztak a készítők, a felesége elvesztése után kissé depressziós és rendkívül introvertált elemző, Will szerepében James Badge Dale nagyon jó, mint ahogy a főnökeit alakító Arliss Howard és az összeesküvés (mert az van minden kémregényben) egyik résztvevőjét hozó Michael Cristofer is az, de megemlíthetném a teljes szereplőgárdát, megérdemelnék.

A pilotban beharangozott szálak az évad végére szépen összeérnek, kielégítő megoldást viszont egyelőre nem kaptunk, mert a készítők reménykednek egy második évadban. Nem mondom, hogy mindent lógni hagynak a levegőben, nem, de a legfontosabb szálakat lehet tovább folytatni, az összeesküvésben még bőven van szufla. Kiváló, elgondolkodtató 13 részt hoztak össze a készítők, az AMC úgy látszik, nem tud hibázni rendes sorozatok esetében (a The Prisoner-remake azért elég gyenge lett, valljuk be, de az csak egy mini volt).