Hunyorgott. Nem azért, mert a tévé az orra előtt vibrált, nem azért, mert százas égővel perzselték a retinájára, hogy “Provident, ha csak egy kicsi hiányzik”, hanem mert a szemébe sütött nap. Odakint ideiglenesen tavasz lett, ehhez képest tényleg érdektelen, hogy péntek este mi van a tévében.

Persze megnézhetné este nyolc után öt perccel a Rendőrakadémia ötödik részét a Filmmúzeumon, de annyira azért nem hülye. Vagy odakapcsolhatna a Cinemaxra, ahol az 1962-ben két Oscart is nyert Ítélet Nürnbergbent adják, de ahhoz meg nem elég borongós ez a mai nap.

Kilenckor a Tűzvonalbant adja a Duna Tv, egy esős napon talán belenézne a magyar sorozatba, amit már mindenki elfelejtett, de most még a Wesley Snipes és az 57-es utas sem elég izgalmas és könnyed, akkor mégis mit akarhatna egy stohltalanított magyar 24-től. Na jó, talán Wesley Snipes mégis megér egy esélyt 21:10-kor a Film+-on. Esetleg röhöghetne egy picit az Utolsó előadáson, meg a rádiózás alkonyán, végül is Robert Altman filmje egyértelműen az este mozija 21:35-kor az m1-en, de odakint meg tavasz van. Vagy legalábbis innen bentről nagyon úgy néz ki.

Persze agyonvághatná az egész napot egy nagyon rossz horrorfilmmel is, például az AXN Scifin 22:50-től a Péntek 13 hatodik folyatását adják, de egy ilyen verőfényes napot nem lehet vérrel és nyomasztó sikolyokkal befejezni.

Sóhajtott. Belenézett a napba, belemerült kicsit a meleg sugarakba, aztán felállt és lehúzta a reluxát. Elhatározta, hogy szörföl egy kicsit céltalanul a csatornákon, aztán fél kilenckor az m2-re kapcsol. Akkor kezdődik Fellini gúnyos filmje a tévézés ostobaságáról és közönségességéről.