JJ Abrams az Alias óta nálam félisten, mindent megnézek, amihez köze van, aztán legfeljebb a pilot után elkaszálom a cuccot, mert igen, ahol fát vágnak (Lost, Fringe) ott forgács is van - és az Undercovers sajnos az lett. Igaz, hogy elsőként rendelték be a pilotszezon legelején, és nagy reményeket fűztek hozzá, de én már amikor a premisszát meghallottam, akkor sejtettem, hogy ez nem lesz Alias-pótlék, pedig valahol annak szánják.

Az alapfelállás a True Lies és a Mr. és Mrs. Smith pofátlan lenyúlása, vagy ügyes elegye, kinek hogy, visszavonult kémházaspár, akik éppen anyagi gondokkal küzdenek, és magánéletük sem az igazi, nem dugnak, unják egymást, lapozzunk. A CIA meg erre felkeresi őket, hogy egy volt haverjuk eltűnt, és keressék meg, mert ők ismerik a legjobban. Ők megkeresik, aztán beállnak az ügynökséghez piszkos ügyek letisztázására. Na, ennyi. 

A baj meg az, hogy ez így nem működik. Nem izgalmas, nem vicces, nem stílusos, amolyan semmilyen, ügyes iparosmunka, jellegtelen színészekkel, a csávó magas, meg jó hangja van, de ilyet, mint ő, fából is lehet faragni, ha ügyesen befestjük, hitelesebben verekszik, mint Boris Kodjoe. A csajba annyi karizma sem szorult, mint Anna Torvba, és ez azért elég kemény, ha jobban belegondolunk.

A túljátszott, erőltetett, kínosan mosolygós szar poénok és lightos akciójelenetek egymásutánja nem könnyed és szórakoztató, hanem idegesítően buta és bárgyú lett, Syndey Bristow fél kézzel a földbe verné ezeket a nyikhajokat. Csak akkor tessék nézni, ha már minden elfogyott. Értékelés 1,5/5.