Az ABC-nek nagy szüksége volt egy olyan krimisorozatra, ami nem a Castle-féle bohóckodásra épít, hanem a kőkemény valóságra, amolyan Homicide - Kemény zsaruk - Southland - NYPD Blue hibridre, hihető karakterekkel és mindennapi gyilkosokkal. A Detroit 1-8-7 (utcai szlengben a gyilkosságot jelenti) pont ilyen sorozat lehet, ha a gyermekbetegségeket túléli, és a nézők hajlandók megbocsátani neki azt, hogy ilyet már láttak, nem is egyet.

Eredetileg úgy volt, hogy a sorozat afféle áldokumentarista stílben forog majd (Modern család, Office, Parks and Recreations) a szereplők ki-kiszóltak volna nekünk, mintha egy stáb követné mindennapjaikat. Szerintem érdekes lett volna a dolog, az újraforgatott/vágott pilotban maradt egy ilyen jelenet, és az nekem nagyon bejött, de valahol zavart is, hiszen kilógott az egyébként meglehetősen feszült hangulatú epizódból.

Rendőrökről szól az 1-8-7, olyanokról, akiket már láttunk valahol. Michael Imperioli egy problémás, de kiváló nyomozót alakít, kap egy zöldfülű partnert, mellettük ott van a fekete főnökük, a visszavonulás előtt álló veterán nyomozó, a latina keménycsaj és a vicceseket beszóló indiai csávó. Ezeket arcokat a nagy elődökben már láttunk sokszor, mint ahogy az esetek sem tűntek nagyon újszerűnek, az meg pláne nem, hogy a két, látszólag különálló ügy a 22. percben összeér.

A karakterek viszont működnek, jók a dialógusok, szépen filmezték az egészet, és hihetőnek tűnik a nyomozás is, nincsenek nagy logikai bukfencek benne. Imperioli kifejezetten jó, ő az abszolút főszereplő, és hitelesen hozza a magánéleti problémákkal küszködő, a melóba már belefáradó nyomozót. A pilot utolsó pillanata az, amit nem hittem volna, hogy meg mernek lépni, emiatt mindenképpen dicséret illeti a készítőket, és remélem, a nézők is értékelik majd a dolgot, mert én mindenképpen tovább akarom nézni a sorozatot. Értékelés: 4/5.