Véget ért a Dark Blue második évada, és pont olyan volt, mint az első, csak Carter kapott egy szerelmi szálat a BSG-ből ismert Tricia Helfer képében, aki egyben kvázi a főnöke is volt, hogy a dolog tovább komplikálódjon. Igen, elhálták, nem kell idegeskedni, de frigy - egyelőre - nem lesz a dologból. Ez az a sorozat, ami akár jó is lehetne, mert van benn két-három jó karakter, és mindig előkapnak pár jónőt, meg kiváló vendégszereplőt is, de valahogy csak nem tudják átlépni saját árnyékukat.

Érdekes persze a beépített, fedésben dolgozó ügynökök élete, bár ugyanennyire hihetetlen is az a szerencsehalom, ami a tevékenységüket kíséri, a lebukás állandóan a levegőben lóg, és ilyenkor, amikor a józan ész azt diktálja, hogy most lövik fejbe a delikvenst, mert lebukott, és mindenki tudja, hogy rendőr, nos, ilyenkor a Dark Blue előkap a hajánál fogva valami nagyon drámai és legalább annyira hihetetlen marhaságot, amitől a falra tudok mászni.

A színészek amit lehet megtesznek, McDermotnak kifejezetten jól áll ez a macsós szerep, a beleszarós vagánycsávót hozó Logan-Marshall Green pedig kifejezetten jó, bárcsak Nicki Aycoxról lehetne ezt elmondani, de ő itt nem jó (bezzeg az Over There-ben az volt, na mindegy). Tricia Helfer jól hozta a szexis keménynőt, de ennél többet nem tud, hiába no, nem színész ő, hanem modell, de nem bánjuk. A harmadik évadra is visszajövök (már ha lesz), nyárvégi szórakozásnak elmegy. Értékelés 3/5, a galeszban a jócsaj-sereglet.