A szar akkor is szar marad, ha szépen becsomagoljuk, ez olyan alapvetés, amivel nehéz lenne vitatkozni. A Megasztár hétvégi adásában a zsűri már nem először olyan versenyzőket juttatott tovább, akiknek egy normális tehetségkutatóban (a hangsúly a tehetségen) semmi keresnivalója nincs, és van egy olyan érzésem, hogy ezt Mester Tamásék pontosan olyan jól tudják, mint én, vagy a kedves olvasók. 

A bödön alját kapargatjuk már, egy tízmilliós ország nem képes évről évre annyi jótorkú énekest kitermelni, mint az angolok, és akkor a kontinensméretű USA-ról nem is beszéltünk. Értelmetlen két ilyen műsort egymás ellen ereszteni (máshol sem teszik), mert óhatatlanul csökken a színvonal, egészen odáig, hogy közepes képességűnek is csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető énekesek kerülnek oda, ahol semmi, de semmi keresnivalójuk nincsen - lásd a hamisan éneklő kislányt, vagy a nagyon jó emberként aposztrofált fazont, aki biztos a legfaszább fater evör, de énekelni sajnos nem nagyon tud.