Le a kalappal Steven Moffat előtt: aki ilyen bátran nekilát egy brit nemzeti intézménynek számító történet, azaz Sherlock Holmes kalandjainak átírásához és modern korba helyezéséhez, annak a tökei akkorák, mint egy bowling-golyó. Egy ilyen vállalkozásba iszonyú nagyot lehet bukni, a purista rajongók hajlamosak a készítőket keresztre feszíteni egy-egy vélt vagy valós tévedés, eltérés, apró kis marhaság miatt, de ha megnézik a 2010-es Sherlock újragondolást, ők is belátják: mestermű született.

Moffat semmi különöset nem csinált, csak átültette a főszereplőket a XXI. századba, Holmes továbbra is a Baker Street 221B-ben lakik, Watson katonaorvos volt, aki Afganisztánban sebesül meg (mekkora már, hogy ez összejött, nem?), és így tovább, Holmes megfigyelőkészsége, logikája és modora a régi, barátja egy sincs, mert nem tolerálja sokáig a nála butábbakat (a népesség 99,9 százalékát ugye), de Watson társaságát igényli, mert szüksége van egy józan, hideg fejjel gondolkodó személyre az olyan pillanatokban, amikor nem bír magával.

A kábítószerek és a dohányzás a múltté, Holmes 2010-ben nikotintapasszal üti magát, hogy az agyát magasabb sebességbe kapcsolja, és nincs rajta a jellegzetes kalap sem. Úgy tűnik, vártnál fontosabb szerepet kap Mycroft, a testvére, aki eredetileg csak három Holmes-történetben tűnik fel, és persze mindent modernizáltak, a Watsonnal való első találkozás, és a következtetések, amiket Holmes három futó pillantás alapján levon, szenzációsak.

Az első rész története a klasszikus első Holmes-történetre a Study in Scarletre épül, csak itt éppen Study in Pink a címe, és ugyan éles szemű nézők az első 20 percben már rájönnek az egyik nagy rejtélyre, ez egy jottányit sem von le a sorozat élvezeti értékéből, ugyanúgy együtt gondolkodunk Holmes-szal, mint a klasszikus változatokban, és azonosulunk Watsonnal, mert ő legalább normális.

A szereposztás kiváló, Martin Freeman alakítja Watsont (ő volt Arthur Dent a Galaxis útikalauzban), Benedict Cumberbatch pedig Holmes-t. A mellékszereplők is stimmelnek, de ez a sorozat abszolút kétemberes műsor. A zene, a rendezés, az operatőri munka a képernyőn megjelenő feliratokkal és folyamatábrákkal, amik Holmes gondolatmenetét jelenítik meg nekünk, kiváló, méltó az elődökhöz, és igazolják, hogy a brit sorozatkészítés megint az amerikai előtt jár.

A BBC eredetileg egy hatvanperces pilotot kért és kapott is a sorozatból, de meggondolták magukat, és inkább másfélórás tévéfilmekre adtak le rendelést, melyekből (sajnos) csak hármat láthatunk első nekifutásra, de mivel a sorozat jól mutatkozott be (7,5 millió néző) és a kritikusok, a nézők és a BBC is elégedett volt a látottakkal, a második évadot is berendelik - egyelőre ismeretlen epizódszámmal.