A XII. század nem embernek való kor volt, a nőnél fontosabb volt a süldő malac, a gyereklányok 12 évesen már javában férjnél voltak, és így tovább, az alapvető higiéniás feltételek sem teljesültek, itt szülni vagy betegnek lenni tulajdonképpen egyenlő volt a halálbüntetéssel. Ha pedig mindezt túlélte az ember, és nem lett depressziós a szürke nappaloktól és hideg éjszakáktól, illetve a pokol tüzétől való állandó rettegéstől, akkor ott voltak a papok meg az urak, akik a bűrt lenyúzták a hátáról, az a csoda, hogy az ország nem omlott össze tíz év alatt, mint a kártyavár.

Ken Follett regényéből nagyjából ilyen hátterű minisorozatot forgatott a Starz, illetve a megbízásukból eljáró Scott-testvérek vezette produkciós iroda, az angol vidék kopárságát a magyar róna helyettesítette, a középkori állapotokat meg az etyeki stúdiókomplexum jelenítette meg, habszivacs kövekkel meg műanyag fákkal együtt. A Katedrális a ponyvairodalom egyik jól sikerült darabja, szórakoztató a maga esetlenségével és szájbarágós stílusával együtt, meg jó hosszú, hogy a nyaralásra ne kelljen másik könyvet vinni. 

Egy ilyen nagy lélegzetvételű műből (ezer oldalnál is hosszabb) nyolcórás minisorozatot csak úgy lehet forgatni, ha az ember lecsíp ezt-azt, a papírmaséból eleve csorba baltával faragott karaktereket nég jobban elnagyolja, és marad a szép ember = rendes ember, csúnya ember = szarember módszernél, nincs idő istenigazából háttereket, mozgatórugókat, belső késztetéseket, hasonló dolgokat (azaz karakterizációt) feszegetni, William herceg egy fasz, oszt jóvan, kőmíves Tamás meg nem.

A történet, ha valaki nem ismerné, egy katedrális építése köré festett nagy történelmi tabló, hátterét az I. Henrik király halála utáni trónvita és a helyi bárók hatalmi harca adja, no meg az egyház mesterkedései gonosz papokkal és karakán szerzetesekkel, de a lényeg a közembereken van, azokon, akik a legtöbbet szívták a fentiek miatt.

Kár sietni pedig, mert ez a történetmesélés rovására megy, az első egy órában csak néz az ember, hogy akkor most hol, meg ki, meg mit, és minek, a vágónak kezét könyökből vágnám le, mert amikor jó lenne, hogy még két pillanatig elidőzzön az arcokon (bevésés jelleggel), akkor menten jön egy másik fazon, bezzeg a nyomorult várfalat tudja perceken át mutogatni. 

Előzetes ismeretek nélkül elég nehéz lehet belerázódni a minimáldíszletekkel és néhol elég gagyi trükkökkel operáló történetbe, valószínűleg ezért adták le a pilot után menten a második órát is, ahol a fő konfliktusvonalakat már rendesen fel tudták vázolni, és volt idő arra is, hogy kicsit a színészek is játszhassanak. Az első két órát Matthew Macfadyen, Ian McShane és Rufus Sewell vitte a hátán, és ugyan jó lett volna tudni, hogy Fülöp hite mitől olyan erős, Valeran miért ilyen becsvágyó és Tamás mi az isten haragjáért akar ilyen megszállottan katedrális építeni, a könyv hangulatát sikerült visszaadni, legalábbis egyelőre.

Az még kérdéses, hogy mi lesz később, amikor istenigazából elszabadul a pokol, és a hatalomért folytatott harcban bábuként rángatott figurák sorsát, különösen a Jack-Aliena szerelmi vonalat kell megjeleníteni, meg a tulajdonképpeni katedrális megépítését, de ez is kiderül majd szépen lassan, van még hat óránk a történetből. A kábel adta lehetőségekkel (lásd Spartacus) az európai piacra is gondoló készítők most nem éltek annyira, jó, vér az van, de nem hektoliterszámra, és ugyan egy nemi erőszak is belefért az első két órába, de a könyv ennél jóval szaftosabb volt.

Kellemes, szórakoztató minisorozat lesz ebből, de ahhoz, hogy igazán maradandó legyen, ennél egy paraszthajszállal több türelem és idő kellett volna - tíz vagy tizenhárom órában az intrikákra, a motivációkra sokkal nagyobb hangsúlyt lehetett volna fektetni, de most már mindegy. Értékelés: 3,5/5