Annyira vártam már ezen évadnyitót, hogy a premier estéjén kötelező jellegű dolgos teendőimet a főcímdal (The Von Bondies – C’mon c’mon) taktusaira végeztem, amely kellő hangulatot teremtett mire végre mindennel megvoltam és megnyomhattam a lejátszás gombot. Az, hogy maga az évadnyitó milyen hangulatban telt el, majd a kép meg a klikk után kiderül, viszont óva intek mindenkit a klikkeléstől, aki még nem látta, mivel lesznek majd spoilerek.

A leckét alaposan feladták az előző évad végén saját maguknak a készítők. Először is, Tommy ugye nem először került életveszélybe (ld. a harmadik évad fináléját), így nehéz megint úgy elzavarni a nézőt, hogy ugyanaz a séma jön vissza: most életben marad-e a hős, vagy sem. Egyértelmű, hogy azért agysebésznek nem kell lennünk, hogy rájöjjünk, tízből tízszer próbálják nem kinyírni a központi karaktert, ennek fényében meg főleg arcátlan tud lenni egy ilyen évad végi cliffhanger, mert ilyet már bizony kaptunk. Ettől függetlenül persze még az a bizonyos ötödik évad lezárás keményen ütött.

A sztorit részletesen nem fogom elemezni, mert a részt mindenki meg tudja nézni szépen, inkább azon elmélkednék egy sort, hogy most akkor mi a helyzet pontosan? A Ments meg! mindig is tele volt szürreális dolgokkal, Gavin halottakkal való beszélgetései sokszor belezavartak a képbe (pl. ha visszaemlékszünk az első vagy második szezonban, amikor a nyakatört kislánnyal beszélget a kanapé alatt), viszont ez a szezonkezdet sokaknál kiverheti a biztosítékot. Azt nem mondom, hogy nem tetszett, viszont annyi szent, hogy jó alaposan felrúgta az eddigi képletet.

Alap kérdés, hogy mi a fene van most Tommy Gavin-nel? Meghalt és purgatóriumban van? Túlélte, de kómában van és egy, a Maffiózók hatodik évadához hasonló pár részes (esetleg komplett szezonos) álomképet látunk? Túlélte és amit látunk az a való világ, viszont az egész környezete teljesen megőrült (már amennyiben lehet még tovább hülyülni attól a szinttől, ahol vannak)? Kérdés kérdés hátán, ha engem kérdeznek én az első kettőre tippelnék. Egyrészt, mert jelentős csavar lehetne, hogy a végén kiderül, hogy az ötödik évad végén szó szerint lőttek neki és a megváltást már nem evilágon keresi, vagy szimplán csak az álmában próbál megvilágosodni.

Tommy Gavin egy szarházi. Imádnivaló ugyan, de egy utolsó szaralak, az egész családja – a kisebbik lányát leszámítva – szintúgy. Az nem lehet rendjén, hogy a szintén igazi seggfej Uncle Teddy, aki – bár zseniális és Tommy-hoz hasonlóan imádnivaló karakter – egyszer embert ölt, csak úgy megússzon egy lövöldözést. Csak úgy kimagyarázzák, eltussolják, hogy utána megint fegyverrel rohangáljon, fenyegessen. Az nem lehet rendjén, hogy Mick kuzinja száguldjon a kocsival, mint a barom szembe a new york-i forgataggal, hogy Tommy idősebb lánya masszív alkoholista legyen, amit az exneje apátiával nyugtáz. Az sincs rendjén, hogy Tommy igyon továbbra is. Amikor Katie, a kisebbik lánya mosolyogva teletöltötte apja poharát viszkivel azt mondtam magamban, hogy „na ne, ez már túl sok!”

Tommy szenvedéseinek köszönhetően a többiek jó alaposan háttérbe szorultak, pedig a tűzoltóház galerije egy aranybánya, ha remek karakterekről van szó: Kenny Shea, Franco és Garrity háttérbe szorítása hatalmas hiba lenne. Ráadásul abból a pár percből, ami jutott az együgyű Garrity-t megformáló Steven Pasquale-nak és az alvatáncolásának, láthattuk, hogy meghatározó összetevője a sorozatnak a humor, amivel oldják a feszültséget a kőkemény drámai pillanatok között.

Sixx kollégával váltottunk is erről pár emailt, én elővezettem a kóma vagy purgatórium teóriámat, mire ő azt válaszolta, hogy „azt úgysem merik meghúzni”. Én viszont tiszta szívből kívánom a Ments meg! készítőinek, hogy húzzák meg szépen, mert ugyan ez még mindig a világ egyik legjobb sorozata, de amennyiben az évadnyitó történései a való világban történnek, valami nagyon nincs rendjén...