A Comment:com közel két éves adósságát törleszjük az ABC nyári sikerműsorának, a vetélkedő/relaity Wipeout bemutatójával. 12-15 aktuális sorozatot követő közepesen megrögzött sorozatmániásként a realityk (bármilyen jókat is röhögök egy Survivor vagy Rock of Love hogyvolton) hidegen hagytak, vetélkedőt pedig utoljára A Játék Határok Nélkül idejében néztem, ott is komoly vonzerőt adott Geszler Dorottya fürdőruhás műsorvezetése.

Talán épp ezért ragadtam le az Indavideó elött amikor először láttam a Wipeout (magyar keresztségben Lehetetlen Küldetés,) első részeit. A műsor koncepciója (melyet olyan arcátlan módon nyúltak a japánoktól hogy még most is pereltek érte, innen is gratulálok annak a producernek aki egy vidám cigivel erősen terhelt kreatív este után kitalálta és főleg eladta az ABC-nek) egy százas szög bonyolultságával vetekszik: végy 24 kellően őrült és extrovertált versenyzőt (v.ö. nagy ország, nagy állatkert, a 18 éves csókszűz alaszkai fókalánytól a 130 kilós nagymamáig) akik szivatós akadálypályákon küzdik végig magukat 4 fordulón keresztül, miközben nézők milliói fetrengnek a röhögéstől.

Mindezt 42 percig nézni egy idő után unalmas lehet, ezért vizsgájuk meg, mi az amitől a Wipeout a vele egy időben indult társaktól (Hole In The Wall a.k.a. Kalandra Fal, I Survived A Japanese Game Show) eltérően megérte a 3, évadot, zajos sikert aratva? A jó szereplőválogatás a zsíros bankszámla titka, tartja az ősi realitániai közmondás. Hatalmas arcú és egójú versenyzők futnak neki az akadályoknak, hogy az első adandó alkalommal szó szerint pofára essenek. Mégis mindenki kötödhet a továbbjutók valamelyikéhez. Ehhez hozzátesz a két műsorvezető, aki állandó eposzi jelzővel (falun: becenév) látja el őket.

A műsorvezető páros - kiegészülve a szemrevaló mikrofonáll modell és szinésznő Jiil Wagnerrel - is profi választást takar, sokat hozzáadnak a műsor értékéhez. A teljesen eredeti (NOT) komoly/vicces összeállítás komoly tagja, a szeműveges rutinos sportújságíró-műsorvezető John Anderson a higgadtságot, míg a standupos Jonh Henson a viccet, lazulást, ökörködést hozza igen tehetségesen. Valószínüleg az ő keze van a show egyik védjegyévé vált firkálásainak, amivel gyermeki kézügyeséggel illusztrálják vagy kommentálják a történéseket.

A jó vágás (amit a végén ki is írnak, nehogy egy szemfüles ügyvéd szénné pereje őket), az akadálypályák sűrű variálása és megújítása megóvják a nézőt az ásítástól, amit az utolsó akadálypálya által gerjesztett (nem véletlenül veszik fel éjszaka, szemben az addigi szikrázó napsütéssel) feszültség és dráma elősegít, végtére is kétharmad nokiásdoboznyi forint a tét. Eddig 35 ország készített saját verziót a Wipeoutból, és én komolyan támogatnám a (szigorúan celebmentes) magyar változat elkészítését. Üres területünk, napfényünk, exhibicionista jelentkezőnk van bőven, a többi már csak akarat és pénz kérdése.

A műsor első évadát a Viasat 3 vasárnaponként 20:00-kor adja, és a hírek szerint azonnal folytatja a második évaddal. A szinkronos verzió átmenet az alámondás és a hagyományos szinkron között, mások mellett Csankó Zoltán hangjával. Se jónak, se rossznak nem mondanám, nézhető produkció. Nade minek is tépem a számat: a Wipeout vicces és korosztálytól függetlenül felhőtlen szórakozást és kikapcsolódást kínáló ügyességi vetélkedő x reality hibrid, ahol mindenki esik, repül, sárban és műhabban fetreng, miközben teniszlabdával dobálják vagy épp ketchuppal locsolják. Hát kell ennél több? 

Az írást Flankerr jegyzi.