A Showtime egyik legsikeresebb sorozata az L Word volt, ami leszbikusok, illetve leszbikusokat játszó, gyönyörű színésznők kitalált kalandjairól szólt, és amit a férfiak pont ezért imádtak (meg az egymást nyaló csajokért), a leszbikusok meg valahol kiröhögtek, mondván, az élet kurvára nem olyan rózsaszínű, mint a sorozatban, meleg közösségben a jónők aránya pedig meg sem közelíti a sorozatban sugalltat.

Ahogy vége lett a fikciós sorozatnak, a készítők kitalálták, hogy bemutatják, milyen az igazi leszbikus világ Los Angelesben, egy dokureality segítségével, mivel mással, hiszen a kamerák előtt mindenki abszolút természetesen viselkedik, olyanról meg még soha nem hallottunk, hogy a felvett anyagot úgy vágja meg a rendező, hogy egy általa elképzelt történetet és ne az igazat mesélje el, tehát logikus választás volt ez a műfaj.

A reklámkampány a csöcsre és a jónőkre volt kihegyezve, (bár a szereplők között olyan vonzó csaj, mint Jennifer Beals vagy Sarah Shahi nem szerepel) menten szemen köpve a koncepciót, a premiertől mindenki azt várta, hogy egymás melléről isszák majd a pezsgőt a megvadult leszbikusok egy gangbang partyn, erre kiderült, hogy attól, hogy valaki a saját neméhez vonzódik, még nem fehérmájú és ami a legfontosabb, nem feltétlenül érdekes. 

A The Real L Word legnagyobb baja ugyanis az, hogy a főszereplők untatják a nézőt, és nem azárt, mert nem villantanak csöcsöt, vagy esnek egymásnak sikátorokban, hanem azért, mert pont olyan emberek, mint a szomszéd hentes, csak épen ők Los Angelesben élnek, és divattervezők, meg ingatlanügynökök. Jogos a felvetés, hogy mégis mit vártam én ettől a sorozattól, "hát persze, hogy ugyanolyan emberek", igen, ezt én is tudom, sőt, hangoztatom is lépten nyomon, de akkor hogy állunk a minekkel? Miért forgat a Showtime sorozatot hat, tök átlagos emberről? Kit érdekel az, amit minden nap látunk magunk körül, azzal a különbséggel, hogy azonos neműek fogják egymás kezét? Ettől ugyanis még senki nem volt érdekesebb a világtörténelemben.