A Bors június elején dobta piacra gasztronómia lapját, a Bors Menüt, amit csak azért nem neveznék magazinnak, mert a papír minősége egyszerűen nem engedi meg ezt a kifejezést. Persze, nincs azon mit csodálkozni, hogy egy kiló kenyér árába kerülő, két havonta megjelenő újságot a lehető legolcsóbban akar kihozni Pallagi Ferenc. Inkább azon, hogy Ózsvári-Kovács Eszter főszerkesztésével egész jó kis lapot sikerült összehoznia.

A receptfüzet a Borshoz képest meglepően visszafogott, nincs benne sem Stohl végzetes balesete estéjén elfogyasztott menüje, sem pedig az, hogy mit evett Zalatnay Cini a börtönben. Egyetlen celeb került bele (ha a nyári borokat ajánló Pallagi Ferencet nem számítjuk annak), Joshi Bharat, aki kedvenc indiai ételének elkészítésére tanítja meg a konyhatündéreket.

A fűszeres csicseriborsó és a csapati elkészítése azóta izgat, hogy pár hete meggondolatlanul vettem egy csomag csicseriborsót - de csak Joshi tudott rávenni, hogy nekiálljak. A TV2 sorselemzője ugyanis azt ígérte, hogy ha 12 órán át áztatom, akkor röpke 15-20 perc alatt meg is fő a hírhedten kemény borsó.

De Joshi hazudott, a csicseri este tíztől másnap este hatig is hiába ázott, még legalább egy-másfél órát kellett főzni, miközben a receptben megadott 20 dkg hámozott paradicsomot is kétszer kellett pótolnom, hogy legyen miben puhulnia. A végén már legszívesebben Joshit is beletettem volna a lábasba. Azt viszont el kell ismernem, hogy a kenyérlepénye nagy sikert aratott a gyereknél.

Ennyivel viszont nem elégedtem meg, találomra kiválasztottam egy másik receptet is a lapból, méghozzá a csábítóan hangzó juhtúróval csavart cukkinit. Nemcsak azért volt csábító, mert imádom a juhtúrót, hanem mert 30 perc elkészítési időt írtak hozzá, ami az indiai megpróbáltatás után már a szememnek is jólesett. A recept, mely abból áll, hogy a hosszában felvágott cukkinit planchán megsütjük és juhtúróval megkenjük, majd feltekerjük, csak egy helyen hibádzott. A juhtúróhoz az én ízlésem szerint nem petrezselyem, hanem kapor illik, azzal is készítettem el, így viszont tökéletes előétellé vált.

Bár több szúrópróbát még nem tettem, de felteszem, hogy a többi recept is használható, vagy legalábbis ötletadónak pont jó azokra az esetekre, amikor a tanácstalan háziasszonynak a munkahelyétől az otthonáig tartó buszozás alatt kell kitalálnia, hogy mit tegyen az asztalra. A receptek leírása egyszerű, a fotók hellyel-közzel gusztusosak (bár azt azért tegyük hozzá, hogy amelyik ételfotó gyönyörű, az a valóságban ehetetlen), és végül az ár-érték arány is megfelelő: 42 oldalon 70 receptet kapunk 180 forintért.