Két olyan procedurális sorozat van, amiben nem értem, hogy tudják a színészek függetleníteni magukat a történettől: a Gyilkos elmék és a Law&Order SVU. Mindkettőben van annyi borzalom, ami egy életre elég egy embernek, az utóbbiban ráadásul nők és gyerekek az áldozatok, amitől még inkább ökölbe szorul a néző keze, szóval én tuti nem lennék jó színész, vagy éppen ellenkezőleg, pont azért lennék fasza egy ilyen nyomozó karakterére, mert nagyon beleélném magam a történtekbe.

A Gyilkos elmék mostan évada is úgy ért véget, hogy az ember legszívesebben puszta kézzel esne neki Tim Curry karakterének, és nyomná ki a szemét menten, micsoda egy rohadék geciember volt már, eszem megáll. A cliffhangerbe is sikerült pont annyi feszültséget és kétséget beletenni, hogy vissza akarjon jönni az ember még egy évadra, pedig valahol iszonyú perverz dolog ám ez, hétről hétre deviáns állatok dúlását nézni, majd kéjes örömet érezni akkor, ha végre lefülelik őket. A Gyilkos elmék öt éve apellál erre, sikerrel. Csak így tovább. Értékelés: 4/5.