Ma kezdődik a labdarúgó világbajnokság, de nem azzal, amivel kellene, azaz egy meccsel, nem, hanem minden sportesemény elengedhetetlen kellékével, a megnyitó ünnepséggel, aminél feleslegesebb dolog nem sok van a földkerekségen. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ne legyen valamiféle ünnepélyes szalagátvágás, vagy egyéb, a Nagy Eseményt hivatalosan is elindító mozzanat, csak azt, hogy az órákon át tartó, monstre felvezető eseményekre semmi szükség.

A tévé szempontjából persze jó, ha vannak ilyenek, még egy vagy több órát ki lehet számlázni a reklámpartnerek felé (már ha kertévé adja az eseményt), de a szurkolók vagy ne adj isten a sportolók szempontjából ezeknek a tömegrendezvényeknek semmi értelme. A szurkoló meccset akar látni, mindegy, hogy foci VB-ről vagy curlingről van szó, a sportoló meg sportolni akar, és nem felvonulni rosszul szabott formaruhába, hülye kalappal a fején.

Tapasztalatból mondom, a rendezők szempontjából is tök felesleges az egész, sőt egy olyan nyűg, amit minden értelmes szervezőbizottság a pokolba kíván, mert iszonyú kiadásokkal jár és egy olyan logisztikai rémálom, amire senki nem kíváncsi, és az első perctől fogva azt várja, mikor lesz már vége. Persze ha mutyizásról van szó, akkor a nyitó- és záróünnepségek valóságos aranybányák, az utolsó pillanatban (papíron) megvarratott 130 országzászló igen sok (elméletileg kifizetett) pénzbe bír kerülni például.

A szurkoló meg ahelyett, hogy azt látná már végre, hogy az történjen, amire rákészült, kénytelen végigszenvedni a helyi fonó leánytagozatának kínos táncelőadását vagy egy helyi, és senki más által nem ismert vagy szeretett haknizenekar feldolgozásparádéját, playbackről persze, mert nem bízunk semmit a véletlenre. Igen, tudom, hogy ez sarkítás, és a valóban fontos és jelentős eseményeket felvezető hepajok gondosan megkoreografált és gépiesen pontos, a spontaneitás teljes hiányát nélkülöző előadások, amik leginkább a tévében érvényesülnek, mert a nézőtér harmadik sorából kurvára nem lehet látni a békegalambot formázó törzsi dobosokat, csak egy rakás csávót, ütőshangszerrel.

A jó sportújságírók a megnyitóról leadandó két flekk 90%-át előre megírják, a hivatalos sajtóközleményből kiszedik az adatokat, aztán jöhetnek az olyan panelek, mint a színpompás ünnepséggel, az esemény rangjához méltó külsőségek között kezdődött a XXII. kosárfonó EB, és így tovább, meló szempontjából tehát ez egy igen hálás esemény, túl sok újat, meglepőt vagy megdöbbentőt nem fog tudni nyújtani a ma délután kettőkor kezdődő dél-afrikai esemény sem.

Csak ne pont úgy érzeném magam ilyenkor, mint egy hatéves kisgyerek a karácsonyfa előtt, amikor már látja az ajándékot, de addig nem kapja meg, míg a nagyi el nem énekli a Mennyből az angyalt.