Mit kapsz ha Doktor House szakmai hozzáértését (NEM modorát és függőségét!) összekevered MacGyver kézügyességével? Egy sorozatot, amely Royal Pains névre hallgat, és amit most egy kicsit meg kell védjek. Itthon mostohagyerekként kezelték, pedig szerintem korántsem olyan rossz, mint amennyire a kutya sem nézi. Még drága Sixx kolléga is lelőtte hamar anno. A USA Network nevű kábeles csatorna gyermeke, azé a csatornáé, akiknek olyan remekműveket köszönhetünk többek között, mint a Minden lében négy kanál, a Monk vagy a Psych – Dilis detektívek, hogy csak hármat említsek az itthon is futott sorozataik közül.

Mivel a Royal Pains nézettsége a tengerentúlon meglepően jó volt, kapott is szépen egy második évadot, illetve párnak újfent a Minden lében négy kanál-t (ahányszor ezt a címet le kell írnom, a hányinger kerülget, úgyhogy maradjunk a továbbiakban az eredeti, Burn Notice elnevezésnél), mi pedig megnéztük szépen.

Az alapsztori persze klisé egy kicsit, a méretes tökökkel rendelkező orvost – aki amúgy simán intubál egy állólámpa és egy pendrive segítségével – kivágják az állásából, merthogy egyszerre két pácienssel foglalkozik és a gazdagabbik hal meg. Elhagyja menyasszonya, majd öccse unszolására nekivág a Hamptons nevű keleti parti paradicsomnak, csak úgy. Itt egy Boris nevű übernémet és –gazdag palinak lesz a magánorvosa, illetve tetemes pénzért gyógyítja az elkényeztetett gazdagokat, valamint Robin Hood módjára ingyen segíti a szegényeket. Na bumm, mi ebben az extra? Igazából semmi.

Ráadásul, annak ellenére, hogy érdekesek maguk a heti esetek és főhősünk praktikái (felfújható strandlabdából művesét csinál három és fél perc alatt, azt meg beműti a páciensbe egy rotringheggyel) tényleg MacGyver-t idézik, a főszereplő bizony kicsit tenyérbemászó is, balfasz is, nyálas is. A sorozatban lévő szerelmi szál a női főhősünkkel úgyszintén. Viszont annyira átfonja a sorozatot a magyartalanul feelgood-nak nevezett érzés, hogy simán elnézzük, hogy csöpög a nyál amikor hősünk képernyőn van és jó érzéssel állunk fel egy-egy rész után, mert ez minden hibája ellenére bizony szórakoztató.

Persze elengedhetetlen a remek életérzéshez és szórakozáshoz a két mellékszereplő, akik viszont annyira eltaláltak, hogy öröm nézni minden pillanatukat. Hank dokink öccsét az a Paulo Costanzo formázza meg remekül, akit itthon Joey ügyefogyott stréber unokaöccseként ismertünk meg, míg van egy asszisztensük (harmadik képünkön), aki indiai és a.) jól néz ki, b.) szellemes, c.) szeretnivaló. Mindezek mellett a környezetválasztás is telitalálat, hiszen ha tengerpart, akkor általában Kalifornia van, vagy Miami. A Hamptons meg jól néz ki, feldobja a sorozatos sémákat, illetve mindenki vigyorogva emlékezhet vissza a szintén itt játszódó Hóbortos hétvége c. remekműre.

A Royal Pains nem az a sorozat, ami alapjaiban rengetné meg a sorozatgyártás világát. Viszont ha az embernek éppen rossz napja van, egy rész után máris mosolyog. Én is így tettem a második évad nyitánya után, ami pedig tényleg nem más, mint jól eltalált limonádé. Tessék nyugodtan próbálkozni, agyatlan szórakozásnak simán megteszi sok más olyan sorozat helyett, amelyek nagyon izzadtságszagúak és többnek akarnak látszani annál, mint amik valójában.