A tehetségkutatókat gyakran vádolják azzal, hogy nem is kutatják a tehetséget, csak újrahasznosítják. Így könnyebb megírni a forgatókönyvet, és a siker meg az örömkönnyek is pont beférnek még a reklámblokk elé. A Britain’s Got Talentben egyszer már kiderült, hogy Paul Potts nem is szerencsétlen mobiltelefon-árus, aki a raktárban énekelget, hanem félprofi operaénekes, aki azért már koncertezett Olaszországban is.

Az idei szériában nagy botrányt okozott a 47 éve Stevie Starr, az öklendezőművész, aki bármit lenyel, aztán bármilyen sorrendben képes visszahányni. Az angol médiatestület vizsgálódik, mert volt olyan gyerek, aki utánozni akarta a maestrót, aztán a sürgősségin kötött ki. Stevie egy fordulóval később szépen csendben kiesett, pedig a legdöbbenetesebb számait még meg sem mutathatta a zsűrinek.

A Britain Got Talent első fordulójában ugyanis még csak pénzérméket nyelt, pedig 18 évvel korábban a Friderikusz show-ban már élő halat hányt és robbanó füstöt fújt. Persze lehet, hogy az azóta bevezetett szigorú állatvédelmi törvények és a dohányzást tiltó szabályok miatt lett ennyire sivár az öklendező művész színpadi show-ja, de azért én inkább arra tippelnék, hogy a hátralévő részekre tartogatták a nagy meglepetéseket, a látványosan keresztbe lenyelt elefántot, akit rózsaszín masnival az ormányán hány vissza a mester.

Csak hát jött az Ofcom vizsgálat és a készítők ejtették a gusztustalan öklendezőművészt, aki egyébként nem fakír, csak illuzionista, ahogy azt a posztapokaliptikus jódlizenekarnak öltözött Friderikusz Sándor annak idején egy szerelőlámpával olyan briliánsan bebizonyította. (A második videóban hangzik el egyébként a rendszerváltás utáni televíziózást összesűrítő tételmondat, miszerint: „Tetszett volna gondolni, amikor feltetszett ma ébredni?”)

A találetért köszönet Tarsoly Zsoltnak, kedves twitterezőnknek.