Bátran állíthatjuk, hogy az év meglepetését szállította a Sky1, angol csatorna, hiszen senki sem gondolta volna a Strike Back című sorozatról, hogy letehetetlen darab lesz. Pláne, hogy nem is kapott túl nagy hype-ot, pedig Chris Ryan önéletrajzi ihletésű műve kifogástalan. Véres történet, adrenalintól pezsgő kalandok és olyan országok várják a műsorra befizetőket, mint Zimbabwe, Afganisztán, Pakisztán vagy Irak. Nem lesz tehát egy kéjutazás, de a 6 részes széria mindenképp megérdemel egy esélyt.

Nem is olyan régen még a Human Target istenítését lehetett hallani mindenfelé, mint az első számú akciósorozat. Nos, langyos pite az ehhez képest. Minden szempontból az egyik legpörgősebb széria ez, főleg ha a nagy reményű, de jócskán elrontott The Prisonerre asszociálunk. Maga a történet elmesélése is nagyszerűen volt eszközölve, azonban az első néhány perc alapozta meg az egészet. A SAS osztag bevetésre indul, hogy-hogy nem előkerül egy iPOD és a Gorillaz formáció ismert dalára emelkedik fel a helikopter, majd kezdődhet a fegyverropogtatás. Isten hozott a modern háborúban!

Természetesen ne számítson senki feelgood csatározásra, a vér folyni fog rendesen, mivel pedig az első küldetés sem jön be annyira katonáinknak, mint kéne, felborul a menetrend. Főhősünk is van, akit John Porternak hívnak általában, és körülbelül olyan karizmával rendelkezik, mint honfitársa, James Bond. Az ő kalandjait követhetjük majd figyelemmel, amint egy nehéz sorsú világban kalauzolja el a nézőközönséget. Márpedig elhihetjük, ahol ő jár, onnan nem sokan jönnek vissza élve. Háromszor két részben láthatták a britek a szériát, ennek megfelelően három kalandnak lehetünk részesei. Így nem fullad unalomba a széria, sőt, egyre jobban elmerülünk az összeesküvésekben.

Igen, nagyjából ezen a ponton süllyedt el a FlashForward hajója is, hiszen így kell előadni egy konspirációs kalandot, nem ahogy a jenkik tették. Kezdésként el is rabolnak Irakban egy újságírót, hogy a gerillák váltságdíjat követelve kínozzák meg a szépséget. Ezen a ponton fel is írtam egy emlékeztetőt, hogyha erre a szakmára adnám a fejem, semmi pénzért ne menjek el tudósítani a Távol-Keletre. Mert bizony röhögve szabdalják fel az embert élő adásban, még akkor is, ha egy beépített katona áll a leendő áldozat mellett. A történet halad, a helyszín pedig Zimbabwe lesz, ahol ismét egy jó sorozatot kárhoztathatunk. Ez lenne a Szökés, hiszen az afrikai menekítőkaland oda-vissza veri Scofieldék hosszú szenvedését.

Jöhet a lázongás, de a Strike Back annyi stílust egyesített magában, olyan zseniálisan adagolva, hogy nem igazán érheti szó a ház elejét. Porter időközben, a későbbi kalandok során társakat is kap maga mellé, ami emeli a történet fényét, ugyanis nem éppen baráti viszonyt ápol ezekkel a delikvensekkel. Afrika után az iraki frontra tér vissza a műsor, ahol egy beépített ember irháját kell menteni, és talán az utolsó részben van az egyik legnagyobb poén. Amikor ugyanis pár fegyveres asszony megállítja a furgont, olyan dolog történik, hogy aki látta és olvassa ezt a blogot, sokáig fogja röhögve emlegetni. Nem számít ugyanis, hogy hol éljünk, emberek maradunk és szokásaink rabjai vagyunk.

Ahogy talán levehető az eddigiekből, pörögtek a kalandok és bizony megvolt a kellő változatosság. Emellett persze előfordultak olyan események, amik megtörhették a katonákat, akik önmagukkal és saját lelkiismeretükkel viaskodva próbáltak túlélni. Habár Porter legtöbbször maximum két fős csapatokban tolta az ipart. Ennek ellenére nem volt annyi szenvedés, mint a The Pacific című minisorozatban, ahol ugye kettőt nem lőttek 10 epizód alatt. Értékelés? Nos, elfogultan jár a 9/10-es pontszám a Strike Backnek, mert ez bizony nagyon jó volt, és megvett kilóra. A fene se gondolta volna, hogy egy délután úgy berántja az embert a Sky1 remekműve, hogy remegve kattintunk a következő részért.

Végső gondolatként még annyit, hogy szerencsére a kissé lezáratlan befejezés ellenére kerek egészt alkotott a sorozat, de nagyszerű hír lenne, ha kapna esetleg egy berendelést. Tanulság is volt persze a végén, ezt azonban nem lőném le, fedezze fel magának mindenki, és bizony ne engedjük, hogy a kezdetben szokatlan brit akcentus elvonja a figyelmünket a lényegről. Mert a Strike Back kihagyhatatlan. A bushmanok pedig rohadékok.