Kérem szépen a sorozat, ami az első két évadot is csak a véletlennek köszönhetően élte túl és a harmadikat is csak azért rendelték be, mert a készítők megnyertek egy szendvicsgyártó céget szponzornak, olyan évadot és annak végén finálét produkált 2010-ben, hogy leborultam a tévéképernyő előtt, és letettem a hajamat Chuck Bartowski lába elé.

A Narancsvidék mellett már bizonyító Josch Schwartz (a Gossip Girl-t nem tudom értékelni) és társa, Chris Fedak vicceskémes, a nyolcvanas évek giccses sorozataira és úgy általában a popkultúra minden területére kikacsingató sorozatánál szeretnivalóbb széria nem nagyon van a tévében, a szórakoztatási faktora egy vastag tízes, a szereplőgárdája kiváló, az írói nagyszerű és vicces történeteket írnak - ennél többet senki nem kívánhat egy sorozattól. Az ugrás után spoileresek leszünk.

A Chuck nagyszerűsége abban rejlik, hogy képes úgy megújúlni évadról évadra, hogy az alapfelállást (Chuck a biotcsinálta kém, aki szerelmes a partnerbe) nem felejtik el egy percre sem, és még azzal sem ugranak cápát, hogy a főszereplőket összeboronálják, aztán elszakítják egymástól, majd megint összehozzák őket. Fedak és Schwartz megmutatja, hogyan lehet egyensúlyozni azon a nagyon vékony vonalon, ami a giccses szappanoperát elválasztja a művészettől, mert a Chuck az, művészi szórakoztatás, a legmagasabb szinten.

Minden évadban tudtak úgy változtatni a történeten, úgy behozni a mellékszereplőket a főszálba, hogy ne tűnjön erőltetettnek a dolog, kezdve a faterral, folytatva Awesome-mal, majd Morgannel és most Ellie-vel (közben sajnos Scott Bakulát kiírták a sztoriból). Morgan Grimes a kém a tévé legviccesebb karaktere jelenleg, Joshua Gomez egymaga mókásabb, mint a Jeffster és Big Mike együttvéve, pedig ők is hozták magukat a harmadik évadban.

A harmadik évadra Chuck elhatározza, hogy az Intersect 2.0-val a fejében igazi kém akar lenni, de ez persze nem mehet úgy, hogy közben Walker ügynökkel intim kapcsolatot tart fent, és elkezdődött az érzelmi hullámvasút, amit imádtam nézni, a két színész annyira egy hullámhosszon mozog, mint a másik szerelmespár, Ellie és Awesome. Ritka az, hogy egy sorozat minden szerepére ennyire sikerül eltalálni a castingot, mint a Chuck esetében, a szereposztó rendező is megérdemli a dicséretet.

Ami viszont a legcsodálatosabb az egészben az, hogy a megkurtított költségvetés és gagyi trükkök és vicces verekedések ellenére sem tűnik ócskának a sorozat, mert a történet, és a színészi játék simán elviszi a hátán, szerintem egy Hősök-büdzsé nem is tenne jót neki, mert akkor a trükkökre koncentrálnának, nem pedig a karakterekre. Az évad végi tripla cliffhanger (mi lesz a felrobbantott Buy More-ral, hogyan tér vissza Shaw, ki a muter és mit akar?) pont elég lenne egy évadnyi törtébnetszál megírására, de ehhez odapakolták még Casey lányát is, és a teljes família kémesítését, kiváló negyedik évadunk lesz, emberek, de mikor lesz már szeptember???? Értékelés: ötből öt.