Gondoltam lesz két szösszenetből egy cikk, aztán csak sikerült Jackie nővérről addig beszélnem, míg két külön írás születik a Showtime két női főszereplős sorozatáról. Itt is van a második.

Ha röviden jellemeznem kellene a Tara alteregóit, azt mondanám rá, hogy nagyon nehezen befogadható. Különös figyelmet szenteltem neki több okból is, egyrészt mert többek között Steven Spielberg és Diablo Cody (a Juno Oscar-díjas forgatókönyv-írója) bábáskodtak a sorozat felett, másrészt bírom John Corbett-et, akit itthon főleg a Miért éppen Alaszka rádiósaként ismerhettünk meg (meg persze a Szex és New Yorkból), harmadrészt pedig elég elcseszettnek tűnt a több személyiséggel rendelkező kertvárosi családanya története. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egyre jobb nevek kerülnek tévéképernyőre, értem ezalatt Toni Collette-et. Menjünk tovább, klikkeljünk, vigyázat, spoiler előfordulhat!

Nem mondom, hogy szerelem volt ez első látásra, mert annyira volt negatív a kezdés, hogy az első 3-4 rész után a maradék 8 epizódot elraktam későbbre, majd egy nap le is daráltam. Igazság szerint az egész szezonon átívelt a kezdeti negativitás és annyira volt az egész súlyos, hogy néha nehéz volt koncentrálni arra, hogy az amúgy szenzációsan játszó Toni Collette mögött olyan karakterek vannak, akik mind egytől egyig elragadóak, természetesen főhősnőnkhöz hasonlóan totál elmeháborodottak, persze ki-ki a maga módján. Mindezek mellett az aktuális poénok is háttérbe szorultak, sőt, jelentéktelenné silányultak. A dramedy stílusból bizony sűrűn hiányzott a komédia. A Jackie nővéres poszthoz hasonlóan részletesen itt sem szeretnék belemenni a második évad történéseibe, hiszen lelőni nem akarok semmilyen poént, főleg, hogy most kezdődött a héten itthon is a második évad sugárzása.

A leginkább szembetűnő különbség az, hogy – mint azt tudjuk az előző évad végéről – Tara sikeres kezelésen vett részt, ennek köszönhetően a szezonpremier alkalmával egy könnyedebb, nyugodtabb családi (lég)kört kapunk, hiszen valahol mindenki lenyugszik, ha az anyja nem változik át naponta hol ágybahugyozó szörnnyé, vagy vietnámi veterán kamionsofőr férfivá, esetleg idegesítő hatvanas évekbeli modell-háziasszonnyá, akit legszívesebben belesütnének a saját tortájába. Szépen kibontakozhatott az amúgy lelkileg teljesen megnyomorított család, akik ugyan a felszínen vidámabbak, de ugyanúgy megmaradtak a gondok. John Corbett jó, de hát ezt tudtuk eddig is, viszont a két gyerekre nagyobb hangsúly lett fektetve, beköltözött Tara lökött húga, Charmaine is, illetve behoztak új szomszédokat, az idősebb tipikus amerikai aktakukacból és az egyiptomi bevándorlóból álló homokos párt, akikben szintén megvan a kellő szürrealitás. Szerencsére érkezik vissza Patton Oswalt is, az arc elképesztően vicces, érdekes módon még egy Capricában is meg tudta állni a helyét.

Nyílvánvaló, hogy a szezon fő kérdése, hogy Tara mennyire tudja alteregóit kordában tartani, illetve hogyan reagál szerencsétlen családja az új, békésebb életkörülményekre. Kiderülhet ez hamar, hiszen ahogy már említettem feljebb, a héten megkezdődött a második szezon az HBO2 műsorán. A nemrég vesézett Jackie nővért én könnyedebbnek és viccesebbnek ítélem meg, ezáltal felhőtlenebb kikapcsolódásnak, de ettől függetlenül nem bántam meg, hogy nekiláttam ennek a sorozatnak, mert értelmes és érdekes szórakoztatást nyújt a belőle áradó negativitás ellenére...